Szingli és online él – ezt Sandra Bullock már előadta egyszer

Nem tudom, ki hogy van vele, de olykor rám jön, hogy újranézzek néhány régi filmet. Most, a bezártságban például olyanokat, amelyekben a szereplők még rosszabb helyzetben vannak, mint amilyenben én jelenleg.

Érdekes jelenséget figyeltem meg szingli ismerőseim körében: legalább hárman választották azt, hogy eddigi magányukat feladva vagy befogadnak egy másik szinglit, vagy ők költöznek átmenetileg egy barátjukhoz.

Kínában már most látszik, hogy sokan szeretnének szabadulni a házasságukból. Rengeteg válópert kezdeményeztek, de ez a tendencia már a járvány előtt is jellemző volt: egyre többen döntöttek úgy az utóbbi években, hogy elég a hagyományos nemi szerepekből és az áldozatvállalásból, inkább kiszállnak a mókuskerékből. És akárcsak ez nyugaton szokás, ott is elsősorban a nők a kezdeményezik a válást.

Klasszikusan szingli barátaim készülnek a majdnem teljes elzárkózásra. Azaz napokig nem fognak élőben embert látni, vagy legfeljebb messziről, vagy online. Lemehetnek vásárolni, de azok, akik ezt is online oldják meg, még elszigeteltebbek lesznek. Magamon azt figyeltem meg, hogy már az is hálával tölt el, ha telefonon, skype-on beszélhetek egy baráttal, mert idehaza csak gyerekek vannak. És kell a felnőtt társaság.

Most már akkor se tudjuk kikerülni a témát, ha kifejezetten akarjuk, ez folyik a csapból is. (Mossatok kezet!) Készülünk az önkéntes vagy kevésbé önkéntes karanténra. A munkahelyek egy része már dolgozik azokon az alternatív megoldásokon, amelyeknek köszönhetően már távmunkában lehet elvégezni a sürgős feladatokat. Na persze az építkezéseket biztos nem teszik át a Minecraftra, és takarítani se egy alkalmazás segítségével fognak, de aki az irodában gép előtt ül, az ülhet akár az otthoni gépe előtt is.

Fiatalon álmaim netovábbja volt, hogy végre legyen egy komoly pasim. Hogy együtt lehessek valakivel, megosszam vele a gondolataimat. Például nagyon vágytam rá, hogy együtt menjünk bevásárolni. Ez most iszonyú infantilisnek tűnik, de akkoriban, félig még gyerekként az, hogy valakivel felnőtt módra közösen vásárolunk be, nagyon intim tevékenységnek tűnt. Később kiderült, hogy inkább borzalmas.

Sok szingli életében van olyan barát, akivel időnként lefekszik. Főleg két párkapcsolat között jön jól, ha az ember nem kényszerül hosszadalmas éhezésre, és teljesen random szexpartnert se kénytelen keresni. Mégiscsak jobb az, akiről már tudjuk, hogy kicsoda, nem fog átverni, biztos nincs nemi betegsége és nem a trófeagyűjtésre hajt. Plusz kedves ember, beszélgetni is lehet vele.

Már egy ideje nincs kedvem rádiót hallgatni. Egy közkedvelt, jó zenéket sugárzó adón ugyanis állandóan azt firtatták, ha valaki nyert valamilyen koncertjegyet, hogy kit visz el az adott eseményre. Ha pedig az illető azt válaszolta, hogy a párját, a barátnőjét, a feleségét, a férjét, mindjárt tenyérbe mászó intim kérdésekkel és utalgatásokkal ízléstelenkedtek a műsorvezetők.

Elvárásai mindenkinek vannak. Még akkor is, ha tagadja őket. Azok a bizonyos faék egyszerűségű pasik is egész lista elvárással rendelkeznek, csak éppen nem fogalmazzák meg őket. Maximum akkor, ha valami hibádzik. A nők meg hajlamosak előre átgondolni, hogy milyen elvárások mentén választanak partnert.

Több barátnőm, ismerősöm is van, aki 35 fölött sürgősen szeretne olyan pasit találni, akivel érdemes családot alapítani. Van köztük, aki már talált magának alkalmasnak tűnő jelöltet, és van, aki még mindig csak randizgat, de valahogy egyik férfi mellett se sikerül lehorgonyoznia.