Kínában már most látszik, hogy sokan szeretnének szabadulni a házasságukból. Rengeteg válópert kezdeményeztek, de ez a tendencia már a járvány előtt is jellemző volt: egyre többen döntöttek úgy az utóbbi években, hogy elég a hagyományos nemi szerepekből és az áldozatvállalásból, inkább kiszállnak a mókuskerékből. És akárcsak ez nyugaton szokás, ott is elsősorban a nők a kezdeményezik a válást.

Nem hiszem, hogy mifelénk ez másképp lesz, és ennek nem kizárólag az összezártság az oka. Nem csak az, hogy sokaknak 24 órában együtt kell lenniük és ez még akkor is megterhelő hosszú távon, ha az ember éppen nagyon szereti a másikat. De a rendkívüli helyzet kihozza mindazokat a negatívumokat, amelyeket korábban többé-kevésbé türelmesen el tudtunk viselni. Például azért is, mert társasági életet éltünk, kevés időt töltöttünk otthon, ha hazamentünk, akkor is félrevonultunk, igyekeztünk minimálisra csökkenteni a kommunikációt.

Az új helyzetben mindez nem lehetséges. Először is, a társasági életünk zéró. Vagyis csak online folytatható. Ha ezt folyamatosan megfigyeli a másik, akkor nem tudunk szabadon megnyilvánulni, állandóan mérlegelnünk kell, kinek mit mondhatunk, és persze, hogy mikor.

Nincs menekülési lehetőség, nem léphetünk le hétvégén horgászni vagy síelni, nem indulhatunk több napos biciklizésre, motorozásra, nem bekkelhetjük ki a napot a plázában a barátnőinkkel. Nincs kocsmázás, kávéház, piac, és még sorolhatnám mindazokat a helyeket, amelyek menekülési útvonalat biztosítanak kortól, nemtől, pénztárcától függően mindenféle pocsék párkapcsolatban tengődő embernek.

Leradírozták a védelmi vonalainkat, megszűntek a látszatbéke feltételei. Van viszont egy csomó megoldandó feladat: ezek miatt kommunikálni kell. A feszültség pedig még az átlagosnál is nagyobb.

És ilyenkor sokkal hajlamosabbak vagyunk elgondolkodni azon, vajon mi is igazán fontos az életünkben. Kik azok, akikkel tényleg együtt akarunk lenni, és kik azok, akiket nyugodtan el kéne engednünk. Ha már egy ideje fontolgattuk a válást, szakítást, akkor ez a helyzet vagy újra összekovácsol bennünket, vagy végképp szétválaszt. De az valószínűtlen, hogy egy kapcsolatra semmilyen hatással ne legyen.

Biztos nem egy halogató típus gondolja most azt, hogy bárcsak meglépte volna már rég, amit most hónapokig nem áll majd módjában meglépni, és amint kiszabadul a zárkából, nem fog sokáig hezitálni.

Ami pedig azt illeti, hogy „hozd rendbe a szexuális életed, vagy unatkozni fogsz a karanténban”, lehet, hogy poénosan hangzik, csak szinte megvalósíthatatlan. Vagy éppen a karantén miatt nem tudunk szexuális életet élni, pedig egyébként azzal minden rendben volt eddig, vagy a karantén sem segít rajtunk, mert már annyira nem kívánjuk egymást...