Elvárásai mindenkinek vannak. Még akkor is, ha tagadja őket. Azok a bizonyos faék egyszerűségű pasik is egész lista elvárással rendelkeznek, csak éppen nem fogalmazzák meg őket. Maximum akkor, ha valami hibádzik. A nők meg hajlamosak előre átgondolni, hogy milyen elvárások mentén választanak partnert.

Épp ezért olyan gyakoriak azok a szexista viccek, amelyekből az derül ki, hogy a férfiak listáján két dolog van (szex és kaja – esetleg a sör), a nőkén meg minimum ötven. Tehát a férfiaknak szinte minden nő megfelelne, aki hajlandó lefeküdni velük és enni ad nekik, míg a nők válogatósak. Blablabla.

Aztán azért kiderül, hogy nem MINDEN nő felelne meg, csak a csinosabbja. De ha valaki csinos, akkor már jöhet is. Mert egyéb elvárás nincs. Majd kiderül, hogy a csinosak válogatósak. Mivel megtehetik. Meg kiderül, hogy a buta nőkkel sok a baj, hiába csinosak. Sőt, a rosszindulatú nőből házisárkány lesz, akármilyen csinos is volt eredetileg. És így tovább...

Ha a viccek világától kissé eltávolodunk, akkor azért már tisztul a kép: kiderül, hogy vannak karaktervonások, amelyek mindkét nembéli embereknek fontosak. A tudósok hosszas kérdőívek összeállítása és kitöltetése révén eljutottak arra a megállapításra, hogy az elvárások legfontosabb csoportját a következő tulajdonságok alkotják: intelligencia, humorérzék, becsületesség (megbízhatóság), kedvesség, vonzó külső.

Elviekben mindenki szeretne okos, vidám, viccelődős, őszinte, kenyérre kenhető és persze csinos partnert. Még attól függetlenül is, hogy rá jellemzőek-e ezek a tulajdonságok. Illetve a férfiak nagy része inkább tart az okos nőktől. Az őszinteség kétélű fegyver, mert aki mindent kimond, az a kellemetlen dolgoknál sem fog megállni, tehát könnyen lehet, hogy rohadtul tapintatlannak fog tűnni. A kenyérre kenhetőről meg kiderülhet, hogy csak konfliktuskerülő, és fát lehet hasogatni a hátán. Ami nem feltétlenül annyira jó...

És akkor még a vonzó külsőről nem is beszéltünk. Merthogy a való életben ez az első, ami arra készteti a lehetséges partnereket, hogy közeledjenek, és az online térben is döntő, ha csupán fotók alapján válogatunk.

De mi a baj a vonzó külsővel?

Az ég világon semmi... Nagyszerű dolog, ha valaki szép/jóképű. Igen ám, de az emberek egy része nem veszi figyelembe a saját külsejét, mikor partnert keres. Online térben könnyebben mérhető ez a jelenség: sokan hajlamosak vonzóbb partnereknél kezdeményezni, mint amilyen vonzóak ők maguk. Pedig nyilvánvaló, hogy a náluk kevésbé vonzó jelölteknél sokkal nagyobb lenne az esélyük a sikerre. Ha valaki nem ébred rá arra, hogy nem abban a ligában próbál játszani, amelybe ő maga beletartozik, akkor csak frusztráció fogja érni. És így csökken az önbecsülése, majd belekerül egy lefelé tartó spirálba, amelynek az alsóbb régióiban a másik nem utálata lesz az általános.

Pedig az elvárásainkból leginkább a külső területén érdemes engedni. Egyrészt, mert viszonylag kevés igazán szép ember van, másrészt, mert a külső a legkevésbé maradandó az összes tulajdonság közül. Harmadrészt, mert akit első látásra nem találunk esetleg nagyon vonzónak, ahhoz később még simán vonzódhatunk, ha megismerjük. De esélyt kell adnunk neki.

Még mindig jobb a külsőről alkotott elképzeléseinket elengedni, mint az egyebeket. Csak azért, hogy csinos partnerünk legyen, viseljük el, hogy bunkó, gonosz, buta, hazudozó, erőszakos, akarnok, és így tovább? Durván hangzik ez a felsorolás, pedig hány olyan férfit láttam már, aki elvett egy bombázót, aztán szenvedett negyven évig a házsártossága miatt... Nem, mintha ez fordítva nem történne meg, bár a nők inkább az erőszakos, öntörvényű (határozottnak és férfiasnak gondolt) taplók miatt szoktak leadni az elvárásaikból.

Ahhoz, hogy reálisak legyenek az elvárásaink, önmagunkat is reálisan kell látnunk. Tehát először saját magunkról kell kiderítenünk, kik vagyunk, csak aztán érdemes listát írni arról, hogy kire vágyunk. Ráadásul a tudósok azt is megfigyelték, hogy az előzetesen megállapított preferenciáknak nem sok közük volt ahhoz, hogy egy valódi randin milyen tulajdonságegyüttes vonzotta az embereket. Ha valaki zsigerből tetszik, akkor megpróbálunk érveket találni arra, hogy vajon miért tetszik, és szépen szőnyeg alá söpörjük azokat az elveket, amelyeket mi magunk fogalmaztunk meg. Ha például előzőleg kijelentettük, hogy dohányos partner szóba sem jöhet, de a valóságban pont az a férfi/nő vonz leginkább, aki két órát se bír ki cigi nélkül, nagy valószínűséggel megvonjuk a vállunk, sőt, még azt is észrevehetjük, hogy mennyire szexi, ahogy fújja a füstöt...

Másrészről viszont túl sokat engedni az elvárásainkból hiba. Főleg, ha lényegi dolgokban engedünk. Ha fontos az intelligencia és a humorérzék, de olyan ember mellett kötünk ki, aki inkább csak átlagos és nem tud nevetni a vicceinken, akkor nem leszünk vele boldogok... Sőt, úgy fogjuk érezni, hogy értéktelenek vagyunk, mert csak ilyen partner jutott nekünk.