Sok szingli életében van olyan barát, akivel időnként lefekszik. Főleg két párkapcsolat között jön jól, ha az ember nem kényszerül hosszadalmas éhezésre, és teljesen random szexpartnert se kénytelen keresni. Mégiscsak jobb az, akiről már tudjuk, hogy kicsoda, nem fog átverni, biztos nincs nemi betegsége és nem a trófeagyűjtésre hajt. Plusz kedves ember, beszélgetni is lehet vele.

Az elmaradhatatlan dráma faktor

Nagy szerencse, ha akad ilyen barát az életünkben. Persze nem biztos, hogy a szex kiemelkedő, mert esélyes, hogy ha az lenne, akkor inkább tényleg össze is jönnénk. De az ilyen partner lehet olyan exünk is, akivel már nincs meg az a szikra, mint egykor, de tökéletesen ismerjük egymást, és akivel kapcsolatban pontosan tudjuk, mire számíthatunk.

A filmekben persze a barátság extrákkal csak arra szolgál, hogy két szinglit egy kicsit szokatlanabb, kevésbé hagyományos módon hozzon össze, mert egy romkom csakis úgy végződhet, hogy a barátok rájönnek: igazából szerelmesek egymásba, és csak önvédelemből játszották meg a közömböst.

Tipikusan akkor ébrednek rá, hogy szerelmesek, mikor az egyikük újra elkezd randizni, összejön valaki mással, és úgymond komoly kapcsolatot építgetne. Az addig laza szexszel dúsított barátságról kiderül, hogy nem mentes se a féltékenységtől, se egyéb heves érzelmektől.

Ilyen persze a valóságban is létezik: egy látszólag békés, laza szexkapcsolat könnyen drámázásba torkollhat, hogy az egyik fél mást gondolt és mást kommunikált. Máris jön a sértődés, a haragszom rád, és annyi az egész barátságnak. Ilyenkor mindkét fél becsapva érzi magát.

Mégis kinek való ez a laza kapcsolat?

Sokan valószínűleg ezért nem akarnak szexelni ellenkező nemű barátaikkal. Még akkor sem, ha vonzódnak hozzájuk. A szex mindent kapcsolatot komplikáltabbá tesz. Már a virtuális szex is: ha egy barátunkkal elkezdünk intenzívebben csetelni, találkozgatni, gyakran tereljük intim témákra a szót, akkor hamar létrejön az a fajta függés, ami után mindenféle eltávolodást árulásnak érzünk.

A barátság extrákkal inkább azokkal jó, akiknél az egésznek nincs tétje. Talán exekkel van a legtöbb értelme, mert velük kapcsolatban sokkal kevésbé merül fel bennünk, hogy mi lenne, ha komolyabbra fordulna a viszonyunk. Hiszen már tudjuk, mi lett, és túlestünk rajta. Nem maradtak titkok, a közös múlt azonban jó esetben kellemes alapot ad az élvezeteknek. Ez nyilván nem vonatkozik a sértődésekkel, nehezteléssel teli, feldolgozatlan kapcsolatokra, csakis azokra, amelyek békében, közös megegyezéssel értek véget.

Az sem mindegy, hány évesen vágunk bele az ilyesmibe. Ha még családalapítás előtt állunk, és ezerrel dolgozik bennünk, hogy meg kell találnunk azt, akivel ha nem is egy egész életet, de hosszú éveket szándékozunk leélni, akkor valószínűleg sokkal nehezebb kezelni egy ilyen helyzetet, mint mikor mondjuk válás után keresünk vigaszt és jó baráti beszélgetéseket. Érettebb korban a barátságaink is más jellegűek, no meg – nem elhanyagolható tényező –, addigra több exet is összegyűjthettünk már, aki szóba jöhet.

Van, aki párkapcsolata mellett is találkozgat az extrás barátjával, főleg, ha a kapcsolata egyébként nyitott, és ez a partnere számára is rendben van. (Nyilván bőven akadnak olyanok is, akik titokban csinálják.) A hagyományos kapcsolatok hívei óvnak azoktól az emberektől, akik jóban vannak az exeikkel, mert biztos hűtlenek: szerintem nincs kiválóbb mérőfoka egy ember jellemének, mint az, hogy képes-e barátságban maradni az exeivel. Akik ezt a bűvészmutatványt meg tudják valósítani, általában tényleg nem monogámok, viszont remek partnerek. Bennük általában meg lehet bízni, és mivel nem is játsszák el, hogy csak az aktuális kedvesük érdekli őket, kevésbé fogunk csalódni bennük.