Biztos emlékeznek még néhányan a Szeress Mexikóban! című regényre. A magyar címnek ugyan semmi köze az eredetihez, de legalább úgy hangzik, mint egy szappanopera címe... Pedig egyébként egy jó kis mágikus realista regény, amely tele van erotikával és receptekkel. Azok a régi, szép idők, amikor még lehetett erotikáról írni... Hát mostanság ez egyre kevésbé időszerű. A járványnak „köszönhetően” a nem együtt élő párok szexuális életét olyan csonkításoknak akarják alávetni egyes országokban, amilyeneket akár még egy éve sem tudtunk volna elképzelni a valóságban. Főleg nem Európában...
Bár hogy Nagy-Britannia mennyire Európa része, azon lehet vitatkozni, ott mindenesetre egészen hihetetlen szabályozások látnak napvilágot: persze, hogy nem egységesen, hanem területenként eltérően. Ember legyen a talpán, aki követni tudja, hol és kivel lehet manapság legálisan szexelni a szigetországban.
Angliában egyelőre még az egyébként szokásos partnerek lefekhetnek egymással, de az alkalmi szex tilos... Hogy ki számít szokásos partnernek, az igazából nem teljesen világos, de hogy is lenne az... Hiszen azt csak a partnerek maguk tudják, hogy ők mennyire állandóak, illetve kizárólagosak egymás számára (bár az utóbbival sokszor maguk az érintettek sincsenek tisztában).
Birmingham és Nagy-Manchester területén teljesen meg van tiltva egymás meglátogatása, tehát csak azok találkozhatnak, ergo szexelhetnek egymással, aki úgyis egy fedél alatt élnek. A szingliknek marad a webcam meg a magányos örömök. Ki tudja, meddig.
Skóciában is tilos az össze-vissza járkálás, de a nem együtt élő párok kivételt képeznek. Nem azért, de a skótok mindig is liberálisabbak voltak, például létezett a próbaházasság (handfasting) intézménye: egy év és egy nap házasság után el lehetett dönteni, hogy a pár együtt marad-e vagy sem. Szülői engedély sem kellett a házasodáshoz, ezért volt szokás a XVIII-XIX. században, hogy angol párok átszöktek Skóciába és kovácsműhelyekben kötöttek házasságot... Úgy tűnik, a skótok még mindig a szabad szerelem pártján állnak.
Wales-ben kibővített háztartásként lehet egymással kapcsolatot tartani: így a partnerek találkozhatnak egymás lakásában és persze akkor már azt csinálnak, amihez kedvük van. Gondolnánk mi... De ez sem ilyen egyszerű.
Azt már a tavaszi karanténidőszakban többen kifigurázták, hogy az ajánlások szerint hogy biztonságos szexelni járványidőszakban – őszintén szólva, én könnyesre nevettem magam egy-két humorista produkción. De vannak, akik ezt teljesen komolyan veszik. Bár arra nagyon kíváncsi lennék, hogy aki ezeket a szabályokat begépelte, az közben milyen képet vágott. És képes-e betartani őket.
A Terrence Higgins Trust még augusztusban tette közzé ajánlásait, miként is illene szeretkezni – bocsi, ez a szó biztos nem illik ide, de mondjuk kopulálni – ezekben a vészterhes időkben, már persze ha nem lakunk együtt a partnerünkkel.
1. Legyünk mindvégig maszkban: ergo ne csókolózzunk
2. Nyilván az orális szex is kizárt, hiszen maszkban az se olyan könnyű... (Ezt már én következtettem ki.)
3. Ha ez még nem lenne elég a romantikához: kerüljük a misszionárius pózt és minden más olyan formációt, amelyben láthatjuk egymás arcát.
4. Ha már a háztartásunkon kívüli partnerünk van, akkor abból csak egy legyen.
5. Amúgy az igazán biztonságos, ha nem találkozunk senkivel és önmagunk partnereivé válunk. Hogy ehhez az egykori szerzetestanárok mit szólnának, bele se merek gondolni...
Mindez szép és jó (vagyis egy frászt), de ki képes egy ilyen szeánszot komolyan venni? Talpig óvszerben? Csupasz pisztoly találkozik a valósággal. Szóval létezik ember, aki ezeket az ajánlásokat követi? Vagy ha már csak maszkban és kutyapózban lehetne, akkor hagyjuk a fenébe?
