Felmérések szerint a fiatal felnőttek generációja messze nem olyan aktív szexuálisan, mint ahogy a médiában ábrázolják vagy mint az őket megelőző nemzedékek. Sőt, mintha minél régebben született valaki, annál nagyobb valószínűséggel hódol az erotika élvezetének... Persze egy bizonyos korig.

Pedig látszólag minden adott ahhoz, hogy a fiatalok is ugyanolyan aktívak legyenek, mint a korábban születettek. Mert mi állhat az útjukba, mitől félnek? Már nem számít szégyennek alkalmi kalandba bocsátkozni (na jó, sokak szemében, annak számít, de komoly következményei azért nincsenek), elérhetőek a legmodernebb fogamzásgátló eszközök, társkereső alkalmazások is bőven akadnak.

Állítólag minden a szexről szól körülöttünk, alulöltözött modellek integetnek a buszmegállóban, a lányok nem szemérmeskednek túl sokat, nem kell szerelmet vallani ahhoz, hogy beadják a derekukat, sőt, bátran felvállalják a vágyaikat és akár kezdeményeznek is. Tehát elvileg semmi akadálya annak, hogy a fiatal szinglik rendszeresen szeretkezzenek. Mégsem megy ez olyan könnyen.

Mi lehet a háttérben?

Sokféle magyarázat létezik, az egyik pont azzal a ténnyel függ össze, amelyet már elég gyakran emlegettem ezen a blogon: igen, a szinglik arányának növekedéséről van szó. Ugyanis a felmérések azt mutatják, hogy noha a házasság és az együttélés képes megtépázni a libidót, még mindig valószínűbb, hogy párkapcsolatban élő emberek szexelnek rendszeresen, mint az, hogy az, hogy ezt egyedül élők teszik.

Ez már csak azért is stimmel, mert az igazi szingliknek (akiknek nincs se alkalmi fix, se rendszeres partnerük), újra és újra erőfeszítést kell tenniük annak érdekében, hogy megismerkedjenek valakivel. Hiába tűnik hatalmasnak a választék, a felületes ismerkedés sokszor nem vezet sehová. Még egy kósza numerához sem. Más kérdés, hogy egy totál ismeretlen partnerrel ki képes élvezni a szexet. Sokan vannak úgy vele, hogy a puszta aktus nem jelent számukra semmit, így inkább bele se kezdenek.

A másik probléma, amelyről szintén sok szó esik, a pornó nem megfelelő használata. Nincs semmi gond a pornóval, amennyiben nem szokunk rá kóros mértékben. És ameddig el tudjuk választani magunkban a normális, valódi szexet a műsortól, amelyet a képernyőn látunk. Mivel a mai fiatalok már zsenge koruktól hozzáférnek a pornóhoz, torzulhat a saját magukról, illetve a lehetséges partnerekről alkotott képük. Sokakban kisebbségi érzéseket kelt a profi pornó, mert mind külső, mind teljesítmény tekintetében irreális elvárásokat gerjeszt.

A másik gyakori probléma a játékfüggőség, amely elsősorban a fiatal srácokat érinti. Ha valaki napi 14-16 órát tölt játékkal és már semmi más nem érdekli, akkor hogyan szerez tapasztalatokat az ellenkező nemmel? (Lehet, hogy itt a melegeknek könnyebb, mert játék közben is ismerkedhetnek.) De amennyire a férfiak a játékokba menekülnek, olyan mértékben adhatják át magukat a lányok a közösségi oldalak varázserejének: mivel hatalmas az igényük az állandó kapcsolódásra, lehet, hogy komfortosabban érzik magukat a barátnőikkel, mint olyan pasikkal, akik inkább akciófilmeket néznek vagy xboxoznak.

Egyesek a #metoo mozgalom hatásait is látni vélik ebben a történetben, de ez nem olyan régen van jelen a civilizációnkban, hogy komolyan mérni lehessen a hatását, a tendencia ugyanakkor évtizedek óta érzékelhető. Az nyilván nagyon is sokat számít, hogy a nők egyre kevésbé hajlandóak csak a békesség kedvéért és csak a férfi örömére szexelni, vagyis a muszájszexek aránya is csökken – de ez utóbbi szerintem kifejezetten jó irány, csak meg kellene találni a jó szex felé vezető utat.

Ha a minőség fontossá válik, a férfiak nem kapják meg azt, amit akarnak, ha szépen nem tudják rávenni a nőket, ráadásul bizonytalanná válnak a nemi szerepeiket illetően, akkor nem csoda, ha csökken a szex gyakorisága, illetve sokak életében egyáltalán nincs is jelen a társas erotika. Tegyük hozzá, hogy a nők nagy része nyugaton a hormonális fogamzásgátlás miatt is csökkenő libidót tapasztal – vagyis azok, akiknek van oka fogamzásgátlót szedni (hiszen van partnerük), éppen emiatt nem lesznek valami lelkesek, ha szeretkezésre kerül a sor.

Említhetnénk még más okokat is: egészségtelen, mozgásszegény életmód, dohányzás, munkamánia – de ezek mind léteztek korábban is, sőt, még durvábban léteztek, mégse vették el a korábbi nemzedékek kedvét. Azt sem hinném, hogy szorongásban a mai fiatalok rosszabb mutatókat produkálnának, hiszen minden generációnak bőven volt oka szorongani ilyen-olyan okokból.

De a tévé elterjedése előtt esténként a szex volt az „egyetlen” szórakozás (na jó, még lehetett olvasni meg rádiót hallgatni), ma meg millió más lehetőségünk van arra, hogy lazítsunk és élvezzük az életet. A szórakoztatóipar végtelen kínálata is ludas a libidócsökkenésben. És akkor még a COVID csodálatos hatásairól nem is ejtettünk szót.

Nem tudom, megfordítható-e a folyamat, vagy egyre kevesebb ember fog részesülni abban a csodában, amelyet a jó szex jelent. Szerintetek?