Van is partnere, meg nincs is. Olykor felbukkan valaki, de nem igazán tartoznak össze, félig-meddig egyedülálló. Csak nem teljesen. Igazából még nem vált el, de már évek óta külön élnek. Csak nincs kedve az egész procedúrához. Papíron még házas, de a valóságban semmi közük már egymáshoz. Közben randizgat, de mivel nem akar bonyodalmat, titokban teszi.

Mindenki azért aggódik, mert nincs senkije, pedig van valakije, csak nem veri nagy dobra. Persze nem olyan valaki, akit be akarna mutatni a szüleinek. Nős pasi? Vagy csak nem férjanyag? Nincsenek hosszú távú terveik, de egyelőre jól érzik magukat.

Kívülről úgy tűnik, rendezett az élete, de a házassága semmilyen szempontból nem működik. Évek óta nincs szex, nincs igazi beszélgetés. Nincs se szeretet, de érdeklődés. De hát hivatalosan minden oké, se megcsalás, se válási szándék. Igaz, hogy közben folyton beteg, csak nem tudja, miért.

Még jó, hogy létezik ez a bonyolult kapcsolati státusz, de még nem nagyon láttam, hogy valaki közösségi oldalon felvállalta volna, hogy az ő élete ilyen. Igaz, nem is nagyon figyelem az emberek kapcsolati státuszát, illetve a legtöbb ismerősöm ki sem tölti vagy elrejti ezt az rubrikát. (A nők hajlamosabbak kitölteni, de csak akkor, ha van valakijük.)

Inkább csak akkor tűnik fel, hogy egyáltalán létezik ilyen rubrika, mikor valaki megváltoztatja a besorolását – általában házasságkötéskor. Mert arra mindenki büszke és ország-világ tudomására szeretné hozni, míg az egyéb változások annyira nem kellemesek. Na jó, még fiatalok szokták bejelölni a kapcsolatban-t az egyedülálló helyett. Sokszor az első csók után, és sokszor úgy, hogy nem egyeztettek az érintettel, aki esetleg nem is úgy gondolja, hogy ez már kapcsolat.

Pedig ha valakit le akarunk csekkolni abból a szempontból, hogy szabad préda-e, akkor még ez a legdiszkrétebb módszer – csak teljesen megbízhatatlan. Ha egyedülállónak tűnik, lehet, hogy csak eszébe se jutott megváltoztatni a státuszát, mert ezt nem tartja fontosnak, vagy nem tartja olyasminek, ami másokra tartozna. Esetleg elfelejtette. Ha kapcsolatban állónak tűnik, akkor is lehet, hogy már nem az, de nincs kedve megváltoztatni, esetleg még el sem fogadta, hogy már nincs kapcsolata. Reménykedik, hogy a szingliség átmeneti? Vagy azt várja, hogy újra legyen valakije, és akkor ismét igazzá váljon a státusz?

Létezik Nyitott kapcsolatban definíció is – ilyet még végképp nem láttam senkinél. Pedig milyen kellemes lenne tudni, ki él ilyen módon, kinél nem jelent gondot, ha ugyan van partnere, de nagyon tetszik nekünk... Ugyanakkor az is valószínű, hogy egyesek elítélnék az életmódjáért, mások elkezdenék zaklatni az ilyen embert (leginkább a nőket), mert ha nyitott kapcsolat, akkor biztos bármire nyitott. Pedig ez is mekkora tévedés...

A rubrikák tehát nem sokat segítenek, vannak emberek, akikkel gyakran beszélek, de egyenesen még nem szegeztem nekik a kérdést, hogy akkor van valakijük vagy nincs? Pedig kíváncsi lennék, de úgy érzem, ezt vagy megmondja valaki magától, vagy inkább eltitkolja, mert nem érzi, hogy rám tartozna, vagy éppenséggel úgy gondolja, hogy nem érteném meg, milyen bonyolult vagy szokatlan a kapcsolata. Esetleg kapcsolatai. Pedig megérteném, de én se sokaknak mondom el a saját kapcsolati bonyolultságomat. Illetve csak a dolog felét mondom el, ami biztonságosnak és unalmasnak hangzik.

Mert ha nem vagy házas, akkor szinte kényszeresen magyarázkodni kényszerülsz. Miért nem? És mikor leszel az? És ha nem akarsz, miért nem? Egyszer majd biztos meggondolod magad. A vicces az, hogy sokszor még azok is ezzel jönnek, akik időtlen idők óta szinglik, de valamilyen okból másnál ezt az állapotot nem találják olyan természetesnek. Bennünk él a kisgyerek, aki akkor érzi, hogy le van zárva egy mese, ha a hősök hatalmas lakodalmat csaptak és boldogan éltek, míg meg nem haltak...