Szinte minden ismerkedésnél előkerül manapság, kinek milyen az előélete. Mikor veszítette el a szüzességét, hány komoly kapcsolata volt, miért ért véget a legutóbbi (ha egyáltalán véget ért), mit szeret az ágyban és így tovább.
Viszonylag ártatlan kérdések ezek, de amikor elérkezünk a hány szexpartnered volt eddig témához, akkor előfordulhat, hogy megfagy a levegő. Alapvetően két véglet létezik: az egyik fajta ember mindent szeretne tudni a randipartnerről, a másik viszont legszívesebben azt képzelné, hogy az illetőnek nincs múltja és még szűz. Vagy majdnem az.
Leginkább a férfiak szeretik úgy gondolni, hogy nem sok elődjük volt, a nőket inkább az zavarja, ha a férfi teljesen tapasztalatlan. Nincs ebben igazi emancipáció, keményen tartja magát a nézet, hogy a férfi attól jobb pasi, ha sok nője volt már, a nő viszont egy ribanc, ha nagykanállal eszi a férfiakat.
Most például már biztos, hogy a következő 007-es ügynök nem fehér férfi, hanem fekete nő, Lashana Lynch lesz – vagyis az „örök” James Bondot mint őskövületet nyugdíjazzák: így aztán harangoztak annak a szokásnak is, hogy a 007-es filmenként két usque három vagy még több nőt fektet meg. Lehet, hogy a flörtöt még meghagyják, de attól tartok, az is megy a levesbe, már Daniel Craig kiirtotta gyakorlatilag... Ahogy az összes somolygós könnyedségnek és remek szexpoénnak is lőttek, miután Pierce Brosnan leköszönt a posztról.
Egy nő egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy filmenként egy rakás pasival összefeküdjön, mert ez nem komilfó, még ma sem. Rossz Bond-lányok csinálhatják, de az igazság felkent bajnoka nem.
Természetesen léteznek olyan felmérések is, amelyekből kiderül, hogy a férfiak komoly kapcsolat reményében hány előzetes szexpartnert tartanak (életkortól függően) még elfogadhatónak. A szám általában 10 alatt van. Ha egy nőnek ennél kirívóan több férfival volt dolga és ezt bevallja, elég nagy kockázatot vállal. Könnyen lehet, hogy alkalmi kalandnál többre nem tartják „méltónak”. Vagyis akinek igen sokszínű a múltja, az gyakran hallgat erről vagy hazudik, mint a vízfolyás.
A randioldalaknak általában remek listájuk van arról a pár tabu témáról, amelyről kussolnunk kéne, ha elkezdünk járni valakivel. Ne említsük,
- milyen jók voltak az elődei az ágyban
- milyen jók voltunk mi magunk más partnerekkel
- hány partnerünk volt pontosan
- miért volt olyan csodálatos a legfontosabb exünk
- mekkora volt az elődei nemi szerve
- ha nem tudunk elélvezni vele, ne említsük, hogy mással bezzeg tudtunk
Én meg azt mondom, nagy baj, ha ez mind valóban tabu. Igen, mindegyikről lehet beszélni, bár egyiket sem érdemes erőltetni. Viszont az, hogy hová értünk el szexuálisan, nagy mértékben attól függ, hogy eddig mi mindent éltünk meg másokkal. Ha a jelenlegi partnernek tetszik az, amikké váltunk, akkor legyen annyi bátorsága, hogy szembenézzen az előzményekkel.
Ugyanazok, akik szerint e témákat tabuként kell kezelni, elfogadásról, őszinteségről papolnak, teljes összeolvadást vizionálnak, de hát hogyan lehetne szó elfogadásról ott, ahol mereven elutasítják, hogy a számomra borzasztóan fontos erotikus múltamról nyíltan beszéljek?
Minden másról beszélhetek, a gyerekkori élményeimről, az olvasmányaimról, a kedvenc kajáimról, a traumáimról, de isten ments, hogy beszámoljak arról, mi szerzett örömet az ágyban és mit utáltam, miért volt olyan jó valakivel és olyan rossz mással, milyen nehéz időszakokon mentem keresztül, mikor csak alkalmi kapcsolatokban jutottam szexhez, és így tovább?
Hogyan ismerhet meg igazán az, aki minderre nem kíváncsi? És hogyan szerethet az, aki nem bírja elviselni, hogy másokat is szerettem, másokkal is élveztem az erotikát? Teljesen skizofrén dolog egyrészt teljes átláthatóságot és őszinteséget várni, másrészt tabukat beleépíteni a kapcsolatba. Vagy egyik, vagy másik. A kettő együtt nem megy.
Ha tehát valaki arra kíváncsi, hogy hány pasival bújtunk már ágyba, akkor nagyon nem mindegy, milyen indítékkal teszi fel a kérdést. Igazából a jó kérdés soha nem ez, főleg nem elsőre. A jó kérdés arra vonatkozik, hogy mit szeretünk az ágyban. És ha például nem sikerül az elélvezés, akkor igenis próbáljuk ki, amit azzal a partnerrel csináltunk, akivel sikerült. Beszélgessünk nyíltan, és ne csináljunk úgy, mintha velünk kezdődne a történelem. Ha másokról hallani kellemetlen, akkor az azért van, mert nincs elég önbizalmunk – de ezen lehet dolgozni. És kell is. Másképp nem építhető egészséges kapcsolat. Szerintem.
