Tegyük fel, hogy létezik igazi. Tegyük fel, hogy reális, hogy rá is találjunk, ha elég szorgalmasan keressük. De milyen módszer a legcélravezetőbb? Akármennyire is fanyalognak sokan, a netes társkeresésnél célravezetőbb módszer biztosan nincs. És a nagy számok törvénye szerint, ha elég kitartóak vagyunk és elég sok randira megyünk el, akkor csak belefutunk abba, akit keresünk.
A fénykép forrása: Netflix.com
A Love guaranteed készítői erre az ötletre fűzték fel annak a romkomnak a cselekményét, amelyet most a Netflixen is meg lehet nézni. Persze az ilyen filmektől már megszokott módon a tutinak tűnő metódus mégse vezet sikerre, hiszen a főszereplő pasi 1000, azaz ezer randiból se találja meg az igazit. Mivel a társkereső oldal, amelyre feliratkozott, azt ígéri, hogy ezer találkából garantáltan meg fogja találni a szerelmet, úgy dönt, hogy beperli a társkeresőt...
Nem akarom lelőni a poént, mert ez egy idei film és lehet, hogy sokan meg szeretnék nézni, ezért nem is a sztoriról lesz szó, hanem erről az ezer randis elképzelésről. Egyáltalán hogy lehet ennyi találkát összehozni, lebonyolítani, mennyi idő kell hozzá, és milyen embernek kell ahhoz lenni, hogy ennyi megvalósult randiból soha még egy második találka se legyen? (Ugyanis ő egyszer se akart másodszor látni senkit.) Mennyire életszerű ez?
Nem mondhatnám, hogy tapasztalatlan vagyok a netes társkeresés világában, de nekem még 100 randim se volt, sőt, inkább a félszázhoz közel és abból elég jó arányban jött össze második, harmadik alkalom, valamint kapcsolat és szerelem is akadt nem egy. Miközben leveleztem a potenciális partnerekkel (akik közül sokkal soha nem találkoztam), annyi azért kirajzolódott számomra, hogy az értelmes, viszonylag jól kinéző, kedves férfiaknak (és a film főszereplője ilyennek tűnik) nem olyan nehéz partnert találniuk. Több embert ismerek, aki szerelmes is lett, és ehhez egyáltalán nem kellett végtelennek tűnő mennyiségű találkát lebonyolítania.
Mit csinált rosszul a filmbéli emberke? Hogy lehet egy városban egyáltalán ezer nőt találni, aki első blikkre mind alkalmasnak tűnik, és személyesen meg mind nem? Csak a játék kedvéért gondoljunk bele.
A fénykép forrása: Netflix.com
Nyilvánvaló módszertani hiba rögtön az, hogy az illető csupán a nők profilja alapján javasolt azonnal személyes találkákat. Naponta három randit is lebonyolított, így jöhetett össze az ezer egy év alatt. Vagyis zéró időt szánt arra, hogy egy látszólag alkalmas jelölttel csevegjen, levelezzen – ha időt szán rá, akkor a nők 90%-ával nem is kellett volna találkoznia, mert már ez alapján kiderült volna, hogy nem jöhetnek szóba.
A perben persze a pénzbeli kártérítést célozza meg – arra is hivatkozva, hogy ez a rengeteg randi mennyibe fájt neki: de ha jobban szűri a jelölteket, akkor nyilván egy csomó pénzt is megspórolhatott volna. Ő úgymond úriemberként akart viselkedni, tehát minden alkalommal állta a cechet, és nem is olcsó helyre hívta meg a hölgyeket – ami ugyan dicséretes, de annak fényében, hogy az illető egy nem túl jól fizetett gyógytornász, eléggé életszerűtlen és kicsit sem logikus.
Más oldalról közelítve: ki az, aki így ledarál ezer randit, mint egy gép, és közben egyszer sem fogja meg senkinek a személyisége? Szerintem valószínűleg csak mentális problémákkal küzdő emberek bírnák ezt végigcsinálni. Az első randik mindig stresszesek, nem sokan bírnák cérnával, hogy ilyenből futószalagon több százat lebonyolítsanak. Már ott megbukik egyébként a projekt, hogy egy pasinak 1000 nő azonnal igent mond, ha mindenféle előzetes beszélgetés nélkül találkozni akar velük. A potenciális jelöltek megtalálása, meggyőzése ennél szerintem sokkal bonyolultabb.
A film csak ráerősít arra a fals elképzelésre, hogy a netes randik mind borzalmasak, tárkeresőn nem lehet ismerkedni, az a normális, ha senki sem úgy néz ki a profilképén, ahogy a valóságban, és az szinglik alapvetően bolondok, kivéve persze a két főszereplőt. Persze, tudom, hogy egy romantikus komédiát sosem szabad komolyan venni, de az mégiscsak bosszant, hogy mennyire képtelenek eltávolodni a begyakorolt sztereotípiáktól.
