Mennyit vagy hajlandó változni egy új kapcsolat miatt?

2020. április 30. - Single Pink Lady

Minden fontos kapcsolat változtat rajtunk valamennyit. Még a kevésbé fontosak is, ha éppen úgy alakul: lehet, hogy még kapcsolat sem kell hozzá. Elég egy találkozás, egy rajongás. Hosszú távú hatása lehet annak, hogy fiatalon kibe zúgtunk bele, még akkor is, ha kiszemeltünk erről még csak tudomást sem vett. Vagy éppen tudott róla, de nem foglalkozott vele.

valtozas_01.jpg

De ezek a változások azért egészen más jellegűek,

mint azok, amelyeken egy valódi kapcsolat kedvéért vagy éppen következményeként megyünk keresztül. Mert a rajongás valahol passzív: az illető, akiért rajongunk és akinek tetszeni szeretnénk, nem vár el tőlünk semmit. Egy valódi partner viszont nagyon is konkrét elvárásokat fogalmazhat meg – vagy dédelgethet magában anélkül, hogy ezeket megfogalmazná.

Ha csak elméletben beszélünk egy lehetséges kapcsolatról, akkor úgy teszünk, mintha csak a mi kívánságaink számítanának. A tökéletes partner az, aki minden tekintetben olyan, amilyennek mi szeretnénk. De ilyen nem létezik. Vagy csak átmeneti jelleggel létezik, amíg eljátssza, hogy valóban olyan, amilyet elképzeltünk. Addig, amíg eléggé biztos nem lesz abban, hogy „megfogott” bennünket magának.

Vannak persze pozitív változások, amelyek felismerésből fakadnak, és nem kívülről kikényszerített dolgok. De sok változás csupán a békesség kedvéért következik be, és nem meggyőződésből. Ha a partner kedvéért valaki elkezd bizonyos módon öltözködni, bizonyos dolgokat enni, bizonyos társaságba járni, akkor azt valójában rossz nézni, még akkor is, ha a partner egyébként csak jót akar... Miért akarna valaki alapvetően megváltoztatni egy olyan ember, akit elvileg azért választott, mert tetszett neki? Úgy tetszett, ahogy volt... Vagy csak csiszolatlan gyémántot látott benne, akit majd kedvére csiszolgathat egész életében?

És miért hagyja magát a másik megváltoztatni? Mennyire konfliktuskerülőnek kell ahhoz lenni, hogy már arról a jogunkról is lemondjunk, hogy azt együk, amit akarunk, azt vegyük fel, ami jólesik, és úgy töltsük a szabadidőnket, ahogy szeretnénk? Pedig nagyon sokszor tapasztalhatjuk, hogy a házasság nevezetű játékban az egymás megváltoztatására tett kísérletek gőzerővel folynak.

Van, aki ezt szimplán összecsiszolódásnak hívja. De ha mindig csak az egyik csiszolódik a másik elképzelései szerint, akkor az nem igazán összecsiszolódás. Hanem idomítás. A dominancia egyik csúnya formája.

valtozas_02.jpg

És minél különbözőbbek az emberek, annál nehezebb közös nevezőre hozni az életüket.

Éppen ezért sikeresebbek azok a kapcsolatok, amelyeket egymástól alapvetően nem különböző, kvázi azonos ízlésű, hasonló háttérrel rendelkező emberek hoznak létre. Mert ha nem kell nagy energiákat feccölni az összecsiszolódásba, akkor lehet mással foglalkozni. Lehet például kellemesen élni, veszekedések és kibékülések nélkül. Lehet együtt gondolkodni, kríziseket megoldani, értelmes kompromisszumokat keresni.

Van, aki szerint ez unalmas, mert nincs benne elég szenvedély. Van, aki szeret veszekedni, mert akkor milyen jó kibékülni. De az állandó feszültség keveseknek tesz jót. Vagyis aki ilyen szenvedélyes-veszekedős kapcsolatot szeretne, az talán jobban teszi, ha nem költözik össze a partnerével. Így a mosolyszünetek is sokkal egyszerűbbek.

A békesség egyébként nem unalmas, és egy hosszú távú kapcsolat alapvetően nem a szenvedélyességről szól, noha az része lehet... De legtöbb esetben csak az első időszakra jellemző, aztán más dolgok kerülnek előtérbe.

Vagyis nem biztos, ha hajlandóan vagyunk sokat változni egy kapcsolat miatt. Ha úgy érezzük, hogy rengeteget kell változnunk a partnerünk kedvéért. Vagy neki kell alapvetően megváltoznia a kedvünkért. Egyáltalán honnan vesszük, hogy tetszeni fog, amivé vált vagy amivé mi váltunk? Ha éppen a mássága volt vonzó, akkor erre elég kicsi az esély.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mindenkiszingli.blog.hu/api/trackback/id/tr8915650250

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Burgermeister 2020.04.30. 21:38:56

KicsitSE
Vagy igy vagy sehogy.
Az mar eleg nagy baj, hogy papuccsa kell valni, marpedig a nok kb. ezt akarjak.

Reactor 2020.05.01. 14:40:06

Egyetlen kapcsolat se ér annyit, hogy változzak miatta. Az már ugyanis nem én lennék, hanem egy hazug álarc.

Lorrh 2020.05.03. 10:44:52

@Reactor: A saját tökéletessége tükörképébe meredő narcisszusz, aki úgy magyarázza a lusta alkalmazkodási képtelenségét, hogy ha változna az már nem ő lenne. Mert Ő az a világegyetem legnagyobb csodája, ő a nagy Ő, kinek semmi szüksége a változásra. Megmerevedett kőszikla.
Nagyszerű életfilozófia.
Van egy csaj, aki pont hozzád illik, aki "egy csomag" és mindene tökéletesen úgy jó, ahogy van. Akinek nem tetszik, felisút :-)

Reactor 2020.05.03. 14:50:29

@Lorrh: Értem. Tehát aki nem hajlandó senki kedvéért változni, az nárcisztikus önimádó, és biztosan tökéletesnek hiszi magát. És bizonyára lustaságból nem akar alkalmazkodni, még véletlenül se azért, mert nem akar semmit a másik nemtől, legkevésbé kapcsolatot.
Jó alaposan sikerült elpüfölni azt a szalmabábot, kongratyülésön!

Lorrh 2020.05.03. 18:43:30

@Reactor: Ha semmit nem akarsz a másik nemtől, akkor miért írkálsz párkapcsolati blogokba, ilyen témákhoz?
Engem nem érdekel a horgászat és nem is irkálom az ő fórumjaikra, hogy hüjehorgászokminekültökavizparton.

Nem szalmabábról írtam, hanem olyan emberről aki nem hajlandó változni egy kapcsolatban, mindenki őhozzá alkalmazkodjon, és passz. Ez szerintem buta fennhéjázás, macsó szotyiköpködés.

Reactor 2020.05.03. 22:29:56

@Lorrh: Attól, hogy nem akarok párkapcsolatot, még lehet véleményem róluk, igaz? Mellesleg volt szép számmal, tehát kellő háttérrel tudok nyilatkozni. Arról nem is beszélve, hogy a párkapcsolat (egyelőre) még nem egy szűk társadalmi csoport életmódi jellegzetessége, hanem társadalmi jelentőségű dolog. Tehát kvázi mindenkit érint. Ennyi erővel akkor pl. a klímakatasztrófáról se diskuráljon más, csak okleveles klimatológusok, földrajztudósok, óceanográfusok, a CRISES-nél dolgozó szakemberek?

Nos, én egyetlen kapcsolat kedvéért se fogok változtatni magamon. Ha ettől fennhéjázó buta macsó szotyiköpködő vagyok - tough shit, mondja a míves angol. Inkább, minthogy gumigerincű köpönyegforgató kamugép legyek, akármennyire is elfogadott társadalmilag manapság képenhazudni a másikat.
Hamis információ hamis eredményt fog adni.

Reactor 2020.05.06. 00:47:45

@Frau Untermensch4: Ne aggódj, ha megérem egyáltalán a 75 éves kort, akkor már végképp nem fog zavarni, van-e feleségem, társam, vagy nincs. Az életstílusomnál fogva magányos ember vagyok, nekem nagyjából ez a standard állapot. Nem mellesleg 3 lánytestvérem is van, mind a három házas, majd ők gondoskodnak arról, hogy nagy legyen a család, én nem kellek ehhez.
Nem feltétlen lesz a 75 éves öregemberből demens emberi roncs. Igen, ez egy sztereotíp ökörség, elsősorban a társfüggőktől lehet olvasni, hogy de mi lesz majd akkor, ki fog ellátni. Nos, hacsak nem velem egykorúval jövök össze, a társam is nagy valószínűséggel demens emberi roncs lesz addigra, ezer százalék, hogy ő nem fog ellátni.
Persze, ez egy nagyon szép idill, hogy békés boldog öregkora lesz az embernek, szerető unokákkal, csak sajnos ez a legritkább esetekben valósul meg. Nagy általánosságban inkább az jellemző, hogy még jóval a boldog öregkor előtt elválik az ember (aki nem tanult a saját kárán, az többször is), és még ha vannak is gyerekei, miután kirepültek a családi fészekből, felé sem néznek a szülőknek, az ünnepnapokat leszámítva. Az unokák meg főleg nem. Hiába, a csonka családok, mozaikcsaládok, vagy semmilyen családok korát éljük.
Nem mellesleg volt kapcsolatom - eléggé sok - tehát semmiféle szépségtől nem fosztottam meg magam. A "siker" definíciója nálam nem a házasságot és a saját családot jelenti. Biztosan én vagyok rosszul összerakva, de nékem mások a céljaim, az álmaim, a vágyaim. És ezeket nem fogom feláldozni egy kapcsolat, vagy házasság oltárán csak azért, mert valami nagyon minimális, 5 százalék körüli esély van arra, hogy még sikeres is lehet a dolog.

Reactor 2020.05.07. 20:48:09

@Frau Untermensch4: Én ismerem magam jól. Ha ennyi év alatt nem untam bele az egyedüllétbe, aligha hiszem, hogy majd hetvenöt éves remeteként fogok úgy ébredni egyszer, hogy nnnna, márpedig nekem nő kell :)
Világéletemben introvertált, antiszociális egyén voltam, tehát nékem is jobb, meg az adott nőnek is, ha elkerüljük egymást. Különben is, ahogy írtam, van három lánytestvérem is, ebből kettő már lebabázott (egy 1 éves kislány, és egy 1 hónapos fiú ikerpár), úgyhogy a szüleim bőven tudnak unokázni. Nem kellek én ehhez. Maximum a gyereknevelésbe tudok besegíteni úgy-ahogy, ha majd elég idősek lesznek, megtanítani őket a "fiús" dolgokra.
Lényeg az, semmi indokot nem látok a változásra, mert semmi hasznom belőle. Akkor meg miért tenném? Ahogy Tiberius császár mondotta volt: az egyszer elrendezett dolgok meg ne zavartassanak.

Lorrh 2020.05.10. 08:34:59

@Reactor: "Ne aggódj, ha megérem egyáltalán a 75 éves kort, akkor már végképp nem fog zavarni, van-e feleségem, társam, vagy nincs"
Ezt a kijelentést a mai, egészséges, gondoktól mentes életedből hozod meg.

A körülöttünk levő világban élő, mai 75 évesek meg azt mutatják, hogy igenis szörnyű amikor se gyereked, se ismerősöd, aki rádnyitná az ajtót, felsegítsen, amikor remegő lábakkal elestél a fürdőszobádban és fejedet beverted a kád szélébe.
Az akkori, 2060 években -összeomlott- nyugdíjrendszer alamizsnájából nem tudsz majd megélni. Semmi bizonyíték arra, hogy te ügyesebben veszed a 75 éves korral járó akadályokat, mint a mai 75 évesek.
Viszont a döntést: hogy egyedül maradsz életedben, ezt most hozod meg.
Érted az ellentmondást?

Reactor 2020.05.10. 15:34:44

@Lorrh: Ezt a kijelentést arra alapozva hoztam meg, hogy az ember hosszútávon bármihez hozzá tud szokni. Ahhoz is, ha nincs mellette senki. Nyilván, ha nem tervezem, hogy bárkivel megosztom az életem, akkor ezeket mind-mind számításba kell venni. És így legalább nem vagyok mindig másokra utalva.
Persze, megvan annak a lehetősége is, hogy elcsúszom a fürdőszoba kövén és ott döglök meg, mert nem segít senki, mint ahogy annak is megvan az esélye, hogy kilépek az utcára, és elcsap egy autó. Ezeket mind tekintetbe veszem nyilván, ha egyedül tervezem leélni az életemet. És úgy határoztam, még ezekkel a kockázatokkal együtt is megéri egyedül élnem. Őszintén: 40+ évig megtűrni valakit szoros közelségben magam mellett csak azért, hogy ha netán elesnék a fürdőszobában, legyen, aki felsegít, nagyon soványka érv.
A nyugdíjrendszer, de az egész társadalom jóval hamarabb össze fog omlani, meglásd, ez a koronavírusos cirkusz egy újabb szög volt a koporsón. Nem tervezem, hogy abból a könyöradományból fogok megélni, amit az állam nagy kegyesen odavet a nyugdíjasoknak. Biztos lehetsz abban, hogy nem ilyesmire fogok alapozni megélhetést, ami az éhenhaláshoz is kevés.
Biztos lehetsz benne, hogy a véleményemet akkor is fenn fogom tartani. Semmi értelme gazdasági meg kényelmi okból összejönni valakivel, hogy aztán kiderüljön, hosszú távon mennyivel jobb lett volna egyedül maradni.

Wildhunt 2020.05.10. 15:45:09

@Reactor: hát gazdasági meg kényelmi okból tényleg nincs. De elég szerencsétlen szánalmas életed van, ha ennél többet nem látsz egy kapcsolatban.

Lorrh 2020.05.10. 17:30:01

@Reactor: ebben igazad van. Én csak a saját véges fantáziámból írtam érveket. Ha jobb egyedül neked akkor élj boldogan. Viszont az érdekelne hogy oldod meg a nyugdíj válságot. Hisz jelenleg az állam kőkeményen elveszi tőled a mostani nyugdíjasok pénzét. Persze lehet adótcsalni is ha bírod az izgalmakat, nav fenyegetését.

Reactor 2020.05.10. 21:26:18

@Wildhunt: Nyet. Egyszerűen reális vagyok, nem mellesleg bőven megéltem egyet s mást a párkapcsolati piacon, úgyhogy van mivel alátámasztani az állításomat.
Elég megnézni, hányan mennek bele párkapcsolatba gazdasági érdekből, és hány jön létre szerelemből. Pláne manapság, amikor mindent forintosítani lehet a vadkapitalizmus jegyében, úgy van, a szerelmet is.
Aki komolyan azt hiszi, a párkapcsolatoknál az érzelmek, a szerelem, meg a többi ilyen szirupos baromság dominálnak, az hihetetlenül naiv, vagy hihetetlenül hülye.

@Lorrh: Mire én betöltöm a 75. életévemet, a probléma már rég meg fogja oldani majd saját magát. Két eset lehetséges: vagy helyrepofozzák a rendszert, vagy összedől az egész szarból épült vár a saját súlya alatt. Mindegy, melyik. Mellesleg, akinek van esze, az az aktív éveiben félretesz a nyugdíjas éveire, esetleg választ valami passzív jövedelmi lehetőséget. De, ahogy írtad, lehet adót csalni is. Jó, ha mindenkinek van egy terve, hogyan, miként másszon ki a darálóból.
Ezzel szemben egy párkapcsolat csak viszi a pénzt. Ha elég kitartó vagy, évente akár 1 millió forintot, vagy még többet is. Tehát a jóléleted párkapcsolatra alapozni kb. egyet jelent a totális anyagi csőddel.

Lorrh 2020.05.10. 21:38:46

@Reactor: a párkapcsolat nem az anyagi jólétről szól, hanem a gyerekről az élet továbbadásáról. De semmi gond, a nyugati tipusu öngyilkos mentalitású, kihaló társadalmak ezt felülírták. Majd jönnek a szapora migráncsok

Reactor 2020.05.10. 22:54:59

@Lorrh: Nos, nékem pedig az anyagi jólét az első, nem a párkapcsolat. Szerelemért sajnos nem lehet tejet és kenyért kapni a boltban, pedig elhiheted, én lennék a legboldogabb, ha lehetne!
Arról ugye nem is beszélve, micsoda tőke kell egy kis tündérke felneveléséhez. Nos, az nem adott. A semmire pedig csak a kátrányos helyzetűek potyogtatják a purdékat.
A nyugat hanyatlását már 50-60 éve vizionálják, a kommunistáknak is ez volt a kedvenc szólama. Ehhez képest a nyugat remekül érzi magát, tökéletesen megvan, köszöni szépen. Nem véletlen menekül ki oda számos honfitársunk, vissza se nézve. Mert a nyugat még Ahmed (nagyfa)Szulejmánékkal együtt is vállalhatóbb, mint Magyarország. És ez elég szomorú.

Lorrh 2020.05.11. 07:58:23

@Reactor: és neked annyira rosszul megy hogy egy kapcsolat már a "tej és kenyér" megvonással járna neked?
"A nyugat hanyatlását már 50-60 éve vizionálják" bizony! és most van itt az ideje is, tökéletesen látható mi történik. Várj még meg két generációnyi időt és KO lesz. A demográfia nem hazudik.

Reactor 2020.05.11. 18:51:42

@Lorrh: Magamat el tudom látni, viszont egy párkapcsolat hosszú távon járhat akkora kiadásokkal, amekkorákat már nem tudnék állni. Olyan Isten meg ugye nincs, hogy a lány a lábaközén kívül bármit is beleadjon egy kapcsolatba...amelyik lány mégse ilyen, az huszonéves korára többnyire gyűrűs menyasszony, és úgy vigyáznak rá, mint a pitbull a gumicsontra.
A nyugatot pedig továbbra is ökörség temetni. Mindazonáltal, ha mégis így lenne, Magyarország sokkal, sokkal előbb össze fog omlani. Tehát ez, hogy "hahaha, de majd a nyugat is összeomlik, me' a migrácsok" elég sovány vigasz lesz addigra.

Lorrh 2020.05.12. 07:26:43

@Reactor: Bizony, mi sem állunk jól. Nálunk a cigány kérdés fogja tönkrevágni a társadalmat. A demográfia ott sem hazudik.
bookline.hu/product/home.action?_v=Pokol_Bela_Europa_vegnapjai_A_demogra&type=22&id=102572

Wildhunt 2020.05.14. 01:30:19

@Reactor: Vagyis akit érdemes elvenni, azt huszonéves korára el is veszi valaki, általában egy másik huszonéves, akik aztán egész jól lenyomnak egy életet, felnevelnek gyerekeket, és sajnálkoznak a "forintosításodon". Én is ezt mondtam. Szánalmas és szerencsétlen az, akinek ilyen nem jut.

Reactor 2020.05.14. 03:51:33

@Wildhunt: Eeegen, aztán tíz év múlva, amikor felszáll a rózsaszín köd effektus, elválnak, vagy rosszabb esetben egymást maró-gyűlölő rossz házasok lesznek, akiket csak a gyerek tart össze. Sebaj - elvégre a válóperes ügyvédeknek is meg kell élniük, nemde?
Az pedig társadalmi tény, hogy manapság bármi forintosítható, még a szerelem is. Vadkapitalizmus van, csak gondoltam szólok. És mivel férfitöbblet van, nagyon sok férfinek semmi nem jut, nemhogy "ilyen". És guess what, ők csinálnak jobb vásárt.

aefzuj 2020.07.28. 14:24:42

@Burgermeister: pontosan. Ennyi a történet. Aki mást mond az vagy hülye vagy hazudik (magának is).

Az nem párkapcsolat, ahol a másik miatt változni kell. Az valami más.

Reactor 2020.08.23. 20:30:50

@aefzuj: Ezt brekegtem én is, a tiszta kapcsolat nem kerül semmibe. Ami mégis, az már nem tiszta. Kíváncsi volnék, ha valamilyen oknál fogva minden magyar ember igazságszérumot kapna reggelire, hogy nyilatkozna, az övé ugyan milyen.
Aki pedig annyira piedesztára emeli a párkapcsolatot, hogy olyan a gerince mint a mászórugó, arra hajlik, amerre éppen kell, az keressen fel egy orvost,amolyan agykúrász fajtát.

Üdv: a ti kedvenc macsó szotyiköpködőtök

Lorrh 2020.08.24. 19:27:34

@Reactor: "nem tiszta..." te királyfi, te hány éves vagy? És még hiszel a mesékben?
na de tényleg. Igen, az a tökéletes kapcsolatt, ahol semmit nem kell változnod, pont úgy vagy tökéletes a másiknak és ő is neked ahogy vagytok. Van ilyen az életben? Nins. CSak a mesékben.
Aki ebben hisz az egy infantilis éretlen kissurmó.
Persze a világ e felé megy, hogy éretlen könnyen manipulálható butuska kisgyerekek legyenek az emberek.
Hajrá!

Reactor 2020.08.24. 21:06:53

@Lorrh: Ha kicsit is hinnék a mesékben, keresnék kapcsolatot, nemde?
Aki engem megszeret, az szeressen meg annak, amilyen vagyok. Ha nem tetszik, mehet amerre lát. Ez egy szabad ország, mi mást mondhatnék még?
Nem véletlen, hogy egyre többen választják a szingliséget. Még ez is tolerálhatóbb, mint állandó megfelelési kényszerben élni, és a másik óhajainak megfelelni. Tekeredik a kígyó, rétes akar lenni, ugyebár.
Persze akinek nem nagy kunszt a hazudozás, köpönyegforgatás, annak ez megy minden további nélkül. Jelenleg ők a hatalom kedvezményezettjei is. Az ilyen hazug, kamu kókleroktól viszont nem akarok semmit.
süti beállítások módosítása