Egyszemélyes törzsek – a honjók mozgalom

2020. október 15. - Single Pink Lady

Ahogy már többször írtam róla, a szingli életmód megállíthatatlanul terjed szerte a világon, nem csak a fejlett Nyugaton, de a fejlett Keleten is. A hagyományos távol-keleti társadalmak egyre inkább szembesülnek az egyedülállók tömegével, noha más és más okokból. A Kína által véghezvitt kényszer-egykézés miatt most sokkal több férfi van a hatalmas országban, mint amennyi nő. Japánban egyre kevesebb ember akar nem csak házasságot kötni, de akár még szexuális életet élni is... És ott van a kettejük közé szorult Dél-Korea, melynek hányatott történelméről mindannyiunknak vannak fogalmai...

honjok.png

A honjokok (ejtsd: hondzsukok) olyan szinglik, akik tudatosan döntenek az egyedülálló életforma mellett. Róluk szól egy nemrég megjelent könyv: Francie Healey – Cristal Tai: Honjók – Az egyedül élt élet művészete (Bioenergetic kiadó), amelyben rengeteg érdekes információt találhatunk dél-koreai szingliségről, illetve arról a gondolkodásmódról, amely a mozgalom tagjait jellemi.

A könyv bevezetőjéből megtudhatjuk például, hogy Szöulban az egyszemélyes háztartások aránya jelenleg 31,6%, és egyre több fiatal dönt úgy, hogy soha nem is fog családot alapítani, de ha házasságot tervez is, a gyerekvállalást már kizárja. (Egy társkereső oldal felmérése szerint a szinglik 23%-a nem akar gyereket.)

De miért annyira népszerűtlen Dél-Koreában a házasság és a családalapítás elsősorban a nők körében? Leginkább azért, mert a hagyományos koreai társadalom arra kényszeríti a nőket, hogy válasszanak karrier és család között, aki pedig a családot választja, az gyakorlatilag a férje és a gyerekei, illetve kiterjedtebb rokonsága rabszolgájaként tengetheti életét. A munkahelyeken kirúgással fenyegetik azt, aki férjhez megy, így a házasság egyben az anyagi függetlenség elveszítését is jelenti.

Nem csoda, hogy egyre több nő gondolja úgy, ebből ő nem kér. 2010-ben még a koreai nők majdnem 65%-a azon a véleményen volt, hogy a férjhezmenetel kvázi kötelező, 2018-ra ez a szám 50% alá süllyedt. A férjes asszonyok se hagyják magukat annyira kihasználni, mint korábban: mozgalom indult például a nagy családi ünnepek levezénylése ellen, mert ez mindig a nők feladata volt. Inkább nem mennek el az ünnepekre, így végre pihenhetnek.

A szingli életmód elterjedése következtében 2018-ra Dél-Korea reprodukciós rátája 1%-a alá esett, ami az egyik legalacsonyabb a világon. Amíg a társadalom nem változik meg alapjaiban és nem könnyít a nők terhein, addig biztos, hogy folytatódik a tendencia. Hiába nézik le a távol-keleten a szingliket (maradéknak, csupasz ágnak, karácsonyi süteménynek csúfolva őket), az egyedülállókat egyre kevésbé lehet megfélemlíteni: most már kiállnak magukért és közösségként is egyre nagyobb az erejük.

A honjók szó jelentése egyszemélyes törzs: nem csak arról van szó, hogy ezek az egyedülálló emberek történetesen külön lakásokban laknak, hanem arról is, hogy már nem is törekednek a pártalálásra és igyekeznek az egyedüllét szépségeire koncentrálni. Persze elhagyatottak ők sem szeretnének lenni, ezért mindenféle módszerekkel küzdenek az elmagányosodás réme ellen: online és IRL kapcsolatokat alakítanak ki azonos érdeklődésű emberekkel, önkéntes munkát végeznek, háziállatot tartanak, meditálnak, jógáznak, a természetet járják.

Nehéz megítélni, ki mennyire képes boldogan élni így: nyilván vannak, akik az életmódnak csak bizonyos aspektusait szeretik, másokat nehezen viselnek. Az sem mindegy, mennyire befelé forduló valaki, illetve mennyire igényli az emberi társaságot, de még azok is megtalálhatják az egyedüllét örömeit, akik alapvetően inkább extrovertáltak.

A könyv kiemeli, mennyire fontos, hogy ne negatív gondolatokkal éljük meg a szingli élethelyzetet, ne higgyük el, hogy kevesebbek vagyunk csak azért, mert nincs társunk. A társadalom borzasztóan elnyomó tud lenni a maga hagyományos szereposztásával, nem kell ahhoz Koreában élni, hogy elegünk legyen az álságos idilli képből, amellyel a családi életet reklámozzák.

A könyvből nekem azonban hiányzik egy nagyon fontos aspektus: szó sem esik az érintés és a szexualitás fontosságáról. Mintha az egyedül lakás kizárná, hogy az embernek legyen egy vagy akár több partnere, aki(k)től mindazt megkaphatja, amit egy együtt élő társtól szokás. Legalább is érzelmileg és szexuálisan. De akár egyéb szempontokból is. Olybá tűnik, mintha a honjokok modern szerzetesek lennének, vagy éppenséggel remeték, akik nem csak a családi életet utasítják el, hanem a nemiséget is. Nyilván létezik ilyen csoport is, de nem hiszem, hogy ez lenne a norma és főleg nem gondolom, hogy erre kellene kondicionálnunk magunkat, ha egyedül élünk. Azért manapság szerencsére létezik fogamzásgátlás, és a szex nem kell, hogy gyerekszületéshez vezessen. De miért is ne élvezhetnénk az életet a maga teljességében?

A bejegyzés trackback címe:

https://mindenkiszingli.blog.hu/api/trackback/id/tr7516239938

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása