Bizonyos karika formájú tárgyaknak mágikus erejük van és mindenki megőrül körülöttük. Ilyen a Nibelungok gyűrűje, meg a Sauron-féle Egy Gyűrű, de a valóságban leginkább a gyémánttal díszített (vagy nem díszített) eljegyzési gyűrű pusztító hatalmáról lehetne mesélni. Sokszor úgy tűnik, nem az a fontos, hogy van-e egy nőnek valakije, és hogy ki az, hanem az a lényeg, hogy meg tudja-e mutatni, mi csillog az ujján.

Jól érzékelteti ezt a mániát a Netflixen látható Ready to Mingle című mexikói film. (Az eredeti címe Solteras, vagyis Szingli csajok).

A kezdő jelenetben mindjárt egy esküvői szertartáson látjuk a főszereplő nőt, Anát, aki ott, helyben, a templomban kezdi cseszegetni a pasiját azzal, hogy már minden barátnője férjhez ment, de ő még egy nyomorult gyűrűt se kapott. Ha ez így megy tovább, akkor nem is érdemes ezt a kapcsolatot folytatni. Mire a pasi: rendben, akkor szakítsunk.

A nő teljesen kiborul, és a jelenet azzal végződik, hogy az exbarátja lábába kapaszkodva csúszik a padlón, mert nem akarja elveszíteni. Nem számít már a gyűrű, a házassági ígéret, csak el ne hagyják.

Miután a lány kénytelen elfogadni, hogy az a pasija nem állt készen a házasságra, némi gyászidőszak után elmegy egy férjfogó tanfolyamra, amelyet az egyik unokatestvére ajánlott. (Neki sikerült is vőlegényt szereznie.) A tanfolyam szervezője állítólag már hatszor ment férjhez (de ezek szerint egyik házassága se volt valami sikeres), és ha követik a tanácsait, akkor biztosan oltár vagy anyakönyvvezető elé fognak állni záros határidőn belül.

Semmiféle meglepő tudást nem ad át a coach, nyilván csak azt mondja el, amit alapból mindenki sejt magától is, de ha valaki rugdossa a szerencsétleneket és még versenyhelyzet is van, akkor esetleg jobban összeszedik magukat. Mégiscsak kifizettek egy rakás pénzt, az se vesszen kárba. Beindul a csoportdinamika: a lányok elkezdenek teperni, vajon kinek az ujjára kerül előbb gyűrű.

Ana egyik borzalmas randiból esik a másikba, megszegi az összes szabályt (főleg azt, amely szerint első alkalommal sose szabad lefeküdni a pasival), de nagy nehezen mégiscsak összeszed egy olyan jelöltet, aki akár még hosszú távon is megfelelhetne. Csak nincs semmihez türelme. Állandóan azt várja, hogy a férfi letérdeljen elé és átnyújtsa azt az átkozott gyűrűt. (Most mindentől függetlenül: van még olyan őrült, aki tényleg letérdel, vagy csak az amerikai filmek ócska kliséi közül való ez is?)

Mivel az egyik csoporttársa sikeresen vette ezt az akadályt, ő is meg akarja mutatni, mire képes, és előhúzza a „terhes vagyok” kártyát. A pasi pedig meglepő módon nagyon örül a hírnek, és azonnal házasságot is ajánl (nem, mintha ez ennyire automatikus lenne). Persze csak egy ócskaságot nyújt át gyűrűként, de később megérkezik a gyémántos változat is.

Beindul a gépezet, a pasi bemutatása otthon (mire kiderül, hogy a csaj szülei 35 év házasság után most jöttek rá, hogy nem akarnak együtt maradni), a ruhapróba, vihogás a barátnőkkel, gyűrűcsodáltatás. Persze felbukkan az ex is, aki közben megnősült (ennyire nem állt rá készen), de szívesen szexelne Anával baráti alapon. A lány majdnem elcsábul, de mikor kiderül, hogy a pasi nem hagyná ott a feleségét miatta, inkább kirúgja.

Látszólag minden rendben, és Ana végre kiléphet az elátkozott szingli státuszból, hogy bebocsátást nyerjen a férjezettek exkluzív körébe... De még időben rájön, hogy ennek így semmi értelme. És bevallja a vőlegényének, hogy sosem volt terhes, az egészet csak kitalálta. A valóságban egy ilyen nő szerintem simán végigvinné az átverést, legfeljebb később esne teherbe vagy spontán vetélést színlelne.

A film azonban nem erre fut ki szerencsére, és azt a csapdát is elkerüli, hogy a férfi annyira szerelmes lett pár hét alatt, hogy egy ilyen húzást is képes megbocsátani. Nem – Ana végre elér odáig, hogy nem a gyűrű és a menyasszonyi fátyol az életcélja. Hogy nem érzi magát folyamatosan rosszul a szinglisége miatt és nem lúzerként tekint mindenkire (beleértve önmagát is), akinek nem jött össze.

Azt már nem látjuk, vajon mennyi ideig bírja ebben a laza állapotban, mert nagyon nem mindegy, hogy a felismerést követően mihez kezd magával. Képes-e más célokat megfogalmazni, képes-e arra, hogy lazább kapcsolatban gondolkodjon, mert ha nem, akkor elég hamar vissza fog esni férjvadász zombi üzemmódba.

Persze nem véletlenül alakulnak át a nők egy bizonyos életkor után férjvadásszá: nem csak az ő hibájuk, hogy a társadalom, a család, a baráti kör még mindig a házasságot és gyerekszülést tartja elsődleges sikernek. Nem biztos, hogy az ő vágyaik mutatnak ebbe az irányba, de nagyon nehéz ellenállni az állandó nyomásnak, amely minden oldalról ér bennünket és vesztesként állítja be azokat, akik mellett nincs férj vagy legalább élettárs.

A gyűrű uralma a jelek szerint még elég sokáig fog tartani, hiába csökken a házasságok száma. Vagy éppen ezért...