Bár már korábban kifejtettük, hogy a házasságok számának csökkenése nem probléma, mert semmi nem bizonyítja, hogy a házasság boldogabbá teszi az egyént és stabilabbá a társadalmat, sokan mégis lamentálnak azon, hogy egyre kevesebb ember áll oltár vagy anyakönyvvezető elé.
Nem értik, mi a baj. Túl sok a szabadság? Túl önző a mai nemzedék? A túlnépesedéstől félünk? Nem vagyunk képesek szeretni? Ódzkodunk az elköteleződéstől? (Naná, hogy.) Esetleg nincs elég „megfelelő” nő/férfi a házassági piacon?

Nézzünk pár lényeges szempontot.

1. Döntési szabadság

Valóban minden idők legnagyobb szabadságát élvezzük egyéni szinten. (Tudom, nem mindig tűnik úgy, de attól még tény.) Nem vagyunk kötelezhetőek arra, hogy házasságot kössünk. És nem is áll fenn gazdasági kényszer. A nők képesek eltartani magukat, sőt, akár egy-két gyereket is. (Ebben a többé-kevésbé jóléti állam még mindig támogató szerepet tölt be.) Létezik fogamzásgátlás, tehát sokkal kisebb azok aránya, akik nem szándékolt teherbeesés miatt kötnek házasságot.

2. Önzés vagy tudatosság?

Önzés, ha élvezni akarjuk az életet és nem szeretnénk plusz terheket? Hát, nevezhetjük így is. Bár van, aki szerint az önzés, ha gyereket vállalunk. Manapság igen kiélezett vita folyik ebben az ügyben.

3. Túlnépesedés

Itthon még nem igazán része a közbeszédnek, de nyugaton már vannak, akik a túlnépesedésre hivatkozva nem akarnak gyereket vállalni és emiatt nem is házasodnak. Főleg azok, akiknek a házasság csak a gyerekek miatt lenne fontos. Ők nem tartják szükségesnek, hogy egy eleve gyerektelennek tervezett kapcsolatot hivatalossá tegyenek. Vagy megelégszenek a bejegyzett élettársi kapcsolattal.

4. A házassági piac sajátosságai

Különös ez a kifejezés, talán idegenül hat, de házassági piac létezik. Igaz, nem olyan egyszerű és áttekinthető, mint bármilyen más piac...  De van kereslet és kínálat, és annak törvényeit ez a piac sem hazudtolhatja meg.
Mivel nem Kínában vagyunk, nincs sokkal több férfi, mint nő ezen a piacon, szinglik tekintetében a nemek aránya kiegyenlített. Nem is ez a gond. A gond inkább az, hogy a férfiak egyrészt sokkal jobban ráérnek feleséget találni, másrészt a nők azáltal, hogy egyre önállóbbak, egyre iskolázottabbak és egyre jobban keresnek, egyre kevésbé találhatnak maguknak az elképzeléseiknek megfelelő partnert.
Ugyanis a mentalitásuk nem változott annyit, mint a realitás. A nők annak ellenére maguknál jobban kereső és karrier szempontjából legalább olyan jól, de inkább még jobban teljesítő férjet keresnek, hogy az ő felemelkedésük automatice csökkenést kellett előidézzen az ellenkező oldalon.
Amíg korábban a lányoknak csak kis része tanulhatott tovább, az érettségizett nők számára teljesen megfelelt egy másik érettségizett vagy egyetemet végzett pasi. 2016-ban az összes felsőoktatási hallgató körülbelül 54%-a volt nő az EU tagországaiban. Vagyis már kicsit több a nő, mint a férfi – és ezek a nők valószínűleg mind olyan férjet szeretnének (ha férjhez akarnak menni), aki legalább egyetemet végzett.
De ez csak az egyik dolog. Nem csak az egyetemista lányok, hanem az érettségizettek is olyat szeretnének, aki előtt fényes karrier áll. Aminek ha nem is szükséges feltétele a diploma, azért ártani nem árthat.
És ez csak egy, könnyen mérhető és ellenőrizhető faktor.

5. A házassággal kapcsolatos elvárások megváltozása.

Igen hangsúlyos szerepe van annak is, hogy mást várunk a házasságtól, mint a nagyszüleink. Mindent várunk. Boldogságot, szenvedélyt, hűséget, stabilitást, izgalmat, anyagi biztonságot, kényelmet. A vallás már nem kecsegtet azzal, hogy majd a túlvilágon elnyerjük jutalmunkat, ha az evilágon csak gyötrelemben volt részünk. Itt és most akarunk boldogok lenni.
Mivel sokkal hosszabb időnk van gondolkodni azon, hogy adott partner tényleg olyan maradéktalanul boldoggá tudna-e tenni, ahogy mi azt szeretnénk, könnyebben rájövünk, hogy nem. És mivel nem kényszerít semmi, hogy akkor is házasságot kössünk, ha nem érezzük, hogy ő a nagy szerelem, hajlamosabbak vagyunk várni. Ami azt is eredményezheti, hogy soha nem lépünk házasságra.

Kár vagy nem kár, úgy tűnik, már nincs mód visszatérni abba az állapotba, amikor az emberek nagy része házasságban élt. Úgyhogy jobb, ha elfogadjuk, hogy ezek a helyzet és ebből hozzuk ki a legjobbat.