Nem szeret, de azért maradj vele?

2019. november 07. - Single Pink Lady

Nem mindenki képes a szeretetre. Egyesek csak kimutatni nem tudják, mások nem is érzik. Vagy azt hiszik, hogy szeretnek, de valójában csak biztonságban akarnak lenni: fontos nekik, hogy valaki legyen mellettük, gondoskodjon róluk, esetleg tartsa is el őket. 

nemszeret_01.jpg

Ha olyan emberrel élsz együtt, aki nem tud igazán szeretni, miközben neked igenis igényed lenne rá, és te valódi szeretetet érzel, akkor nagyon rossz kompromisszumokat kell kötnöd. Ha egyikőtök sem szereti a másikat, az kevésbé fájdalmas.

Azért vagytok együtt, mert nem találtátok meg a nagy szerelmet és egyedül se akartatok volna maradni, a családi élet mégiscsak vonzóbbnak tűnt? Esetleg közös gyerekeitek is vannak, akiket tudtok szeretni? Akkor legalább van szeretet az otthonotokban, ha nem is egymás iránt érzitek. Ez kezelhető helyzet. Akkor tud megborulni, ha az egyikőtök mégiscsak talál szerelmet, és rájön, hogy eddig tetszhalott állapotban élt.

Ha azonban csak az egyikőtök szeret, a másik pedig nem, az folyamatos frusztrációhoz vezet. Nem igaz, hogy az egyik szerelme kettejüknek is elég. Bár minden erőnkkel hinni akarunk benne, ha rajongunk valakiért, a tény az, hogy hosszú távon csak sérülni fogunk, ha megelégszünk azzal, hogy olyasvalakivel élünk együtt, aki nem viszonozza az érzelmeinket.

Sőt, ha az illető ráadásul még képtelen is a szeretetre, akkor nem csak irántunk nem fog érezni gyengédséget, hanem a közös gyerekeink iránt sem. És az még borzalmasabb, ha át kell élnünk, hogy a gyerekeinket nem szereti az apjuk vagy az anyjuk. Már, ha mi szeretjük őket. Hiszen olyan párok is léteznek, akik mindketten képtelenek szeretni, ezért nem zavarja őket, ha a gyerekeiknek nem jut szeretet. Így termelődnek újra és újra a szeretni képtelen generációk. 

nemszeret_02.jpg

A legtöbb nem szerető ember nem mondja ki nyíltan, mi a helyzet. Bár azt se mondja, hogy szeret, azért tapintatból vagy saját jól felfogott érdekéből inkább kussol. Mert lehet, hogy szeretni képtelen, de attól még szüksége van sok mindenre, amit egy szerető társtól kaphat. Akár intimitásra is. Vagy csak cselédre, eltartóra, társaságra, szövetségesre. Esetleg státuszszimbólumra. 

Hiszen a feleség/férj státusz sokak szemében fontos tényező, mivel a szocializációnk azt diktálja, hogy a normális emberek házasságban élnek. De ugyanígy léteznek olyanok is, akik a szülői státuszt tartják annyira vonzónak, hogy gyereket vállalnak, noha valójában nem érdekli őket a saját gyerekük jóléte. Van, aki azért alapít családot, mert az jól mutat az életrajzában, felelős pozíciót úgyis csak révbe ért, „megbízhatónak” számító emberek kaphatnak, és így tovább. 

De ha (például a gyerekek kirepülése után) kettesben maradunk azzal az emberrel, aki nem szeret és akit már mi sem tudunk szeretni (sok-sok év érzelmi elzárkózás és visszautasítás után a legnagyobb szerelem is kihuny), akkor kénytelenek vagyunk feltenni a kérdést, valóban megelégszünk-e ezzel...

Vagy összeszedjük magunkat, és inkább vállaljuk az egyedüllét átkát. Esetleg az újrakezdés kockázatát. 

Valószínű, hogy a szeretni képtelen partner nem akar majd elengedni, hiszen neki nincs hiányérzete. Neki jó úgy, ahogy élünk. Vagy ha nem is olyan jó, de jobbat nem tud elképzelni. És ilyenkor jön az, hogy mit képzelsz, ki vagy te...? Majd ennyi idősen kellesz valakinek? Nézz már tükörbe! Azt hiszed, megállsz a magad lábán? De hát én mindent megadtam neked. Sose csaltalak meg. A családnak éltem. Miattatok güriztem annyit és most el akarsz hagyni. Biztos a hülye barátnőid/haverjaid beszélték tele a fejedet. 

Lehet, hogy még azt is beveti, hogy szeretlek. Vagy: de hát én szerettelek. Talán még sose mondta... De azért ennyi év után csak tudja az ember, mit higgyen el. Nem igaz?

A bejegyzés trackback címe:

https://mindenkiszingli.blog.hu/api/trackback/id/tr4815294424

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása