Járni jár, csak nem jut

2019. október 10. - Single Pink Lady

Jut-e partner mindenkinek?

Vagyis igaz-e, hogy minden zsák megtalálja a foltját? Nyilvánvaló, hogy nem. Bármennyi álbölcsességet felsorolhatunk, attól még nem lesz igaz, hogy egyszer valami mágikus okból kifolyólag mindenki rátalál a nagy őre. Igazából nincs is nagy ő. Belebotolhatunk egy vagy több emberbe, aki igazi lehet számunkra egy ideig vagy akár hosszabb távon, de garancia nincs semmire.

jarni_01.jpg

Soha nem is volt olyan világ, amelyben alanyi jogon járt volna a boldogság vagy akárcsak a szexpartner.

Tény, hogy a nagyszüleink, dédszüleink korában többen házasodtak, de ne feledjük, hogy egyrészt akkor is bőven akadtak agglegények és aggleányok, szerzetesek, apácák, papok, másrészt pedig nagyon sokan pár év házasság után megözvegyültek. Életük nagy részét szexmentesen és intimitásmentesen töltötték. Vagy a férfiak nyilvánosházakba jártak, a nők egy része a testéből élt, más része meg teljesen kimaradt a szexből. És régen is ugyanúgy volt házasságtörés, mint ma.

De tovább megyek: ha azt vesszük, hogy legalább a házasságok első éveiben boldogabbak lehettek az emberek, akkor is ki kell ábrándulnunk a múltról szőtt mesékből. A házasság azelőtt sem volt semmire garancia. Se a kielégítő szexuális életre, se a romantikára, se az intimitás megélésére. Mivel a házasságok nagy része nem is személyes vonzalom alapján köttetett, az volt a nagy szerencse, ha a két ember minimális vonzalmat érzett egymás iránt. De rendszerszinten kényszerek irányítottak mindenkit. A vagyon, az örökösnemzés, a megszületett gyerekek nevelésének kényszere – és most nem térek ki a hihetetlen gyermekhalandóságra, amely a családokat olyan folytonos stresszben tartotta, amit ma nehezünkre esik elképzelni.

Vagyis lehet pampogni azért, mert nem jut szex, szerelem, intimitás, partner, eltartó vagy házi rabszolga mindenkinek (ki mit vár egy nőtől, férfitól, társtól vagy oldalbordától), csak értelme nincs. Annyi azért biztos, hogy manapság sokkal inkább számítanak a személyes kvalitások, mint az őskor óta bármikor. Persze az anyagi javak és a hatalom ma is megkönnyíti a nőhöz jutást a férfiak számára, de a nők egyre kevésbé vannak lépéskényszerben. Vagyis nem kell csak azért elkötelezniük magukat, mert különben szégyenben vagy eltartó nélkül maradnának.

jarni_02.jpg

A szingli lét, vagyis a társnélküliség nem valami modern átok.

Nem érdemes visszasírni a múltat abban a hitben, hogy akkor bármi is könnyebb lett volna, és biztos jobban boldogulnánk emancipáció nélkül. Lehet, hogy bizonyos dolgok könnyebben mentek, például az emberek sokkal kevesebbet mérlegeltek házasságkötés előtt, sokkal fiatalabban mentek bele a családalapításba és utána kevésbé mertek kiszállni a házasságukból (vagy éppenséggel nem is volt rá jogi lehetőségük), de azzal ne áltassuk magunkat, hogy boldogabbak voltak.

Ha zavar, hogy nincs partnerünk, akkor érdemes átgondolni, hogy milyen elvárásokat támasztunk a lehetséges partnerek felé – például nőként még mindig azt akarjuk-e, hogy a pasi keressen többet, de lehetőleg úgy, hogy nem tölt több időt házon kívül... Vagy felismerjük, hogy a mi jobb jövedelmünk és kedvezőbb gazdasági helyzetünk automatikusan szűkíti azon férfiak körét, akik nálunk tehetősebbek és nagyobb potenciállal rendelkeznek. 

Ha férfiak vagyunk, még mindig elvárjuk-e, hogy kiszolgáljanak és otthon ne kelljen úgynevezett női munkákat végeznünk, és még mindig katasztrófának érezzük-e, ha az asszony többet keres, mint mi, vagy ha egyedül nem tudjuk eltartani a családot? Mert ha megragadunk a régi beidegződéseknél, akkor persze, hogy nagyon nehezen fogunk partnert találni. Nem száz évvel ezelőtti mentalitással kéne modern partnert keresni.

És ha komoly magánéleti gondjaink vannak, akkor azokkal komolyan foglalkoznunk is kell, ami nem azt jelenti, hogy kiröhögjük, aki pszichológushoz jár vagy coach-hoz fordul vagy bármi érdemit tesz annak érdekében, hogy jobban legyen. Macsó dolog úgy tenni, mintha mindent meg tudnánk oldani segítség nélkül, csak értelmetlen. Nem azért szeretnénk macsónak tűnni, hogy tetsszünk a nőknek? Épp a macsó hozzáállásunk miatt nem fogunk tetszeni.

Járni jár a szex, a szerelem, a boldogság, de nem jut mindenkinek. Annak fog jutni, aki vagy a legjobb géneket és legjobb gyerekkort kapta, vagy aki megküzd önmagával és alkalmassá válik a társkapcsolatra.

A bejegyzés trackback címe:

https://mindenkiszingli.blog.hu/api/trackback/id/tr7815216144

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Burgermeister 2019.10.11. 10:03:03

"Járni jár a szex, a szerelem, a boldogság, de nem jut mindenkinek. Annak fog jutni, aki vagy a legjobb géneket és legjobb gyerekkort kapta, vagy aki megküzd önmagával és alkalmassá válik a társkapcsolatra."

Ez nagy igazság, igy van!!! De, ez munka, befektetett energia, kevés ember végzi el. Ezért marad a tinder, a kalandok es a gyors kiégés, fásultság.

Valóság nevű unokahúgotok 2019.10.11. 10:03:18

Legyünk őszinték: a nők és férfiak többsége olyan, hogy egy A-kategóriás partner bottal sem piszkálná meg őket. És: ezek a nem A-kategóriásak mind A-kategóriás partnert akarnak, magukkal megegyező kvalitású partnerrel eleve nem lehetnek elégedettek.
Ez van, drágáim!

steery 2019.10.11. 10:24:38

Ezeket a dolgokat mindenki valaki mástól várja. Mintha az lenne mások dolga, életfeladata, hogy a mi igényeinket kielégítse. De ez nem így van, mert az emberek javarészt nem arra vannak nevelve, kondicionálva, idomítva, hogy másokat kiszolgáljanak. Egy átmeneti korban élünk, amikor az egyén szellemi fejlődése már meghaladta a puszta kiszolgáló rabszolgalétet, de még nem érte el a teremtőképességnek azt a szintjét, hogy tudjon magának idealizált kiszolgáló partnereket készíteni, akiknek nincsenek saját céljaik és csak azt teszik, ami nekem jó. Az élettárs robotok, növesztett biorobotok fejlesztése nem a megoldás, csak egy jó lépés ebbe az irányba. De idővel ezen is túl kell majd lépnünk, a lelkileg tökéletesen programozott élettársak gyártása felé.
Mert az kb. teljes lehetetlenségnek tűnik, hogy fejlett individuumok tartósan vagy akár csak rövid időre is képesek legyenek másokat szolgálni vagy egymást kölcsönösen kiszolgálni. Ez egy szép téveszme, amire a gyakorlat rendre rácáfol. A társadalom ezért valójában társtalan-alom, amit csak a fizikai kényszerek és a társaságra való igény illúziója tartanak össze. Ezt kell meghaladnunk a jövőben az egyre fejlettebb istenemberré válásunk során.

gforce 2019.10.11. 11:45:01

@Burgermeister: Meg aztan nem art egy kis szerencse se

Szalay Miklós 2019.10.11. 11:45:15

Érdekes lehet ez az írás, mely jól összefoglalja, hogyan működik a szerelem, szeretet és barátság:

egyvilag.hu/temakep/054.shtml

Ajánlom különösen a 4-es pontot, a szerelem tényezőiről.

gforce 2019.10.11. 11:45:20

@Valóság nevű unokahúgotok: Es termeszetesen te A++kategoria vagy, de ki is adta neked ezt a besorolast? Mert ha te magadnak az nem tul hiteles...

Almandin 2019.10.11. 14:51:53

@Burgermeister: Egyáltalán, mi a boldogság? Nem egy konstans állapot. Az embernek lehetnek boldog pillanatai, élményei az életben, de párkapcsolati vonalon hosszú távon inkább csak elégedettségről lehet beszélni.
Egy kapcsolat amúgy is hullámzik, állandó, folyamatos boldogság nem létezik, csak a tündérmesékben.

Almandin 2019.10.11. 14:52:10

@gforce: Sehol nem írta, hogy saját magát oda sorolná. Ő a mai társadalomról írta, hogy a közepes adottságú emberek is csúcs adottságú partnert szeretnének, aztán csodálkoznak, ha olyat nem találnak. Ez valóban gyakori manapság, sokaknak a fogyasztói társadalommal elveszett a realitásérzéke, Emiatt valóban több ma a társtalan ember, mint a régebbi korokban (nem kell 100 évre visszamenni, még 30 éve se voltak az emberek többségének elszállt elvárásai, többen is voltak kapcsolatban).

Tomi1.8VTI 2019.10.11. 14:52:16

@gforce: Te adtad neki. Épp most írtad le, hogy "Es termeszetesen te A++kategoria vagy," Egy mondattal azelőtt írtad le, hogy megkérdezted.

Andy73 2019.10.11. 14:52:26

"Jut-e partner mindenkinek?
Vagyis igaz-e, hogy minden zsák megtalálja a foltját?"

A két kérdés nem ugyanazt jelenti - számomra legalábbis, és szerintem a legtöbb embernek.
Partnert szinte bárki találhat, ideig óráig, egy éjszakára, főleg, ha fizet is érte.
A szexpartner viszont nem azonos a társsal, még az élettárssal sem, nemhogy a házastárssal. A zsák és a foltja az igazit jelenti, akivel le akarod élni az életed.
A szingli lét ezzel ellentétes, de alkalmi partnere a szingliknek is lehet, és többnyire van is.
Az persze igaz, hogy a tartós kapcsolat és a boldogság nem automatikus, mindkettőért tenni is kell. De az egész azzal kezdődik, hogy hiszel benne. Ha nem, akkor nyilvánvaló, hogy neked nem fog bejönni. Ha igen, akkor van esélyed a tartós és boldog párkapcsolatra.

MEDVE1978 2019.10.11. 14:53:43

Az emberi faj változik, egyre gyorsabban. Ha valaki belegondol a Homo Sapiens 300.000 évvel ezelőtt jelent meg és 50.000 évvel ezelőtt kezdett el modern viselkedési formákat mutatni.
Mivel a hím erősebb volt, ezért a csoportban is eléggé kötött volt a szerepe, vadászott, védelmezte a nőstényeket és a kicsinyeket. A nőstény cserébe utódokat nevelt és egyéb közösségi feladatokat is ellátott. (Nomeg tudtak szexelni, ami mindkét félnek jelentős örömet jelentett).
Ez a biológiai determináció hatott az ókori, középkori társadalmak többségében is. A férfiak háborúztak, családfőként dolgoztak a földeken, voltak jogaik, a nők háztartási személyzetként és a gyerekek nevelőjeként működtek vagy esetleg besegítettek a földművelésben is.

Mindez egészen így volt egészen a XX. század elejéig, amikor egy jelentős "demokratikus" váltás jött. Ennek az egyik lényege a cenzus kiterjesztése volt: az első világháború után az elnyomott, vagyontalan rétegek mellett a nők is választójogot, így az országok irányításába való beleszólást követeltek. Igazából ekkor kezdődött a nagy változás a nők szerepkörében is: választói jog - saját munkavállalás és önálló jövedelem - nagyobb érdekérvényesítés.

A jelenlegi helyzet egy katyvasz, mert van egy új szituáció, ugyanakkor nem nagyon vannak rögzült új minták a társadalmakban. Az új szituáció az, hogy a nők egyre nagyobb része rendelkezik önálló egzisztenciával, egyre nagyobb része magasabb végzettségű (a kilencvenes években a fejlett országokban a felsőfokú végzettséget szerző nők száma már meghaladta a férfiakét) és egyre jelentősebb jövedelemmel rendelkeznek. Emellett viszont a cikkben is említett beidegződések is jelen vannak a társadalomban (a nő végezze a házimunkát, a férfi képes legyen "eltartani" a nőt, hiszen ő a családfenntartó stb.).

Na ebből a katyvaszból jön ki az, hogy a hölgyek jelentős része olyan partnert akar, aki megfelel a kor szépségideáljának (izmos, magas), lehetőleg elismeri és tiszteli őt mint önálló entitást, illetve még abban a helyzetben is van, hogy eltartsa / gazdagabb nála. Így jelentősen leszűkülnek a lehetséges jelöltek köre, hiszen továbbra is szinte tabu, hogy a férfi kevesebbet keressen, ne legyen olyan egzisztenciális szinten, mint a hölgy, ugyanakkor az esetleges jobb helyzetét ne is éreztesse a nő felé / ne éljen vissza vele.

A nőkről emellett lejött a vallási és közösségi szociális nyomás is, miszerint házasodj meg / csinálj gyereket. Így a nők egy része már nem is tervez gyereket vagy pót dolgokat keres (cica, kutya, lovacska stb.). Természetesen kompromisszumok mindig vannak, de egy "szabad" nő ezt nagyságrendekkel nehezebben lépi meg, mint egy XIX. századi hölgy azt tette volna.

gforce 2019.10.11. 16:42:26

@Almandin: Az elszallt elvarasok nem a fogyasztoi tarsadalom termekei, hanem annak hogy atvette a hazassag helyet az ugynevezett parkapcsolat. Ezek atlag 3-5 esetleg 7 evig tarto kvazi hazassagok amikbol 40 eves korunkra begyujtunk 3-4-5 esetleg tobb darabot.Ezek alatt a kapcsolatok alatt felgyulemlik egy csomo serelem (hiszen veget ernek valamiert),az elvarasaink meg valoban elszallnak. A kapcsolat kialakitasahoz kockazatvallalas, a fenntartasahoz meg kompromisszumkesseg es aldozatvallalas szuksegeltetik. Ebbol a kettobol pedig a 21. szazad embere erosen deficites, megjegyzem halistennek mert ha mi is olyan batrak, aldozatkeszek es fanatizalhatoak lennenk mint a korabbi tarsadalmak mar reg kitort volna a 3. vilaghaboru merthat igeny az lenne ra (tarsadalim feszultsegek, orult politikusok stb). De mert tele vagyunk rossz tapasztalattal es magunk korul csupa valassal vegzodo hazassagot latunk inkabb el se kezdjuk. Amugy az ominozus tarskereso alkalmazas tele van 40 es szinglikkel, es nagyon sok nem zs kategoria tehat elvileg mar reg boldog hazassagban kene elniuk az A++partnereik oldalan, aztan megse...

David Bowman 2019.10.12. 16:36:40

@gforce: Ezt nem mondta, és igaza is van.
Másrész a nem A kategóriásoknak is van remény. Egyik jóképú, erősen badis barátom pl nem is állszóba 100 kiló alatti nőkkel. A cigányokat külön is szereti. A másik meg kis testi hibás nőt keresett 18 éves korától.

David Bowman 2019.10.12. 16:36:52

@MEDVE1978: Aztán jól sikerült az érdekérvényesítésük. Lassan többen halnak meg infarktusban, mint a férfiak.

David Bowman 2019.10.12. 16:37:05

Állítólag az ország második legnépszerűbb weboldala a kurvakereső.

Almandin 2019.10.12. 16:37:23

@gforce: Érdekes, amiket írsz. Én úgy látom, hogy valóban megy kifelé a divatból a házasság, de ennek nagyon sokféle oka van. Évezredekig az európai kultúrában a házasság nem az egyéni boldogság keresésére szolgált, hanem gazdasági kötelék volt. Az emberek többsége konstans boldogtalanságban élte az életét, a királyok hatalomvágyban és a zabálásban, kincsek és birtokok halmozásában találták meg a pótcselekvést, a szegényebbek a vallásban.
Már a 19. században kezdett terjedni, de igazából a 20. sz. második felére vált a nyugati kultúrkörben a szerelmi házasság. Ez az, ami a legtöbb embernek hosszú távon nem működik, mert egy rövid távú érzelemre alapoznának életre szóló köteléket. Illúziókat kergetnek. Manapság valóban a több rövidebb kapcsolat vagy akár házasság a divat. Sokan nem is képesek együtt maradni, ha a lángolás elmúlik. Másrészt valóban túl sokat várnak sokan a társuktól. Én ezt továbbra is a fogyasztói, sőt, eldobói társadalom hatásának látom. Ha valaki nem várna a másiktól egy irreális szintet, akkor ma is több lenne a tartós, sőt, életre szóló kapcsolat, mert nem szakítanának piszlicsáré okokból.

Gerardus A. Lodewijk 2019.10.12. 16:37:32

@Valóság nevű unokahúgotok: Igen, az óriási elvárások támasztása és a kompromisszumkészség hiánya külön-külön is jó eséllyel garantálja az egyedül maradást, hát még együtt.

werinter 2019.10.12. 16:38:08

A szerelem, a szex, a házasság ugyanúgy a modern, fogyasztói társadalom részei lettek. Hogy miért? Mert egyszerűen van választék. Ezt valahogy mindenki kihagyja a porblémák felsorolásásnál. Anno 100 de akár csak 40-50 éve egrészt sokkal kisebb volt az emberiség összlétszáma, és a legtöbb országra is igaz volt ez (mondjuk Magyarországra pont nem, de hát a kivéte lerősíti a szabályt :D). Másrészt nem is volt ilyen szintű az emberek mobilitása akár térben akár időben, ráadásul napjainkban már nem is kell fizikailag mobilnak lennünk, ha társat szeretnénk magunk mellé. Pontosabban ha ismerkedni akarunk. Az okostelefonok, az internet világa előtt, az emberek egy viszonylag szűk (de mindenképpen a mainál szűkebb) körben mozogtak. Voltak barátaik, haverjaik, akikkel jó esetben összejártak egy adott helyen, voltak osztálytársak, akikkel ha megmaradt a kapcsolat akkor örültek neki, voltak munkatársak és esetleg ezen társaságokban lévő emberek ismerősi, haverjai. Tehát a kapcsolódási pontok viszonylag limitáltak voltak.
Manapság ha tök egyedül van az illető, akkor is felnézhet egy társkeresőre, regisztrálhat és lehet másnap már randizik. Ha nem jön össze se baj, van még több ezer/10/100 ezer másik potenciális jelölt.
A már említett modern világ előtt talán jobban megbeszülték a kialakult és hosszabb idő óta tartó (5+ év mondjuk) kapcsolatokat, mivel nem volt annyire könnyű újakat kiépíteni.
Ezért is van az, hogy manapság egy párkapcsolat addig működik amíg a "rózsaszín köd" a "szerelem" tart. Amikor már tenni kell valamit, küzdeni kell egy kapcsolatért, a másik emberért a legtöbben egyszerűen továbblépnek és keresnek mást. Mert könnyen megtehetik. És itt kanyarodnék vissza a fogyasztói társadalomra. IUgyanúgy, mint ahogy a megunt, elavult telefonját kidobja az ember, kidobja a párját, a (volt) szerelmét, házastársát. Mert már nem kell neki egyszerűen "vesz" másikat. Aztán ha azt is megunja, megint keres egy jobbat, vagy jobbnak tűnőt.
Amíg nem volt ilyen szinten az emberekbe nevelve a fogyasztás beteges kényszere, addig az emberi kapcsolatokat is sokkal jobban megbecsülték. Megtanultak küzdeni a párjukért, kitartani és valóban jóban rosszban ott lenni a másik mellett.
És igen, nyilván akkor is voltak félrelépések, voltak örök "szinglik", voltak házasságtörők, volt olyan aki rengeteg partnerrel élt együtt élete során, de azért közel sem ennyi, mint napjainkban.

xtlight 2019.10.12. 16:38:21

Egy tipikus 40-es, nőnemű, örök szingli ismerősöm azt találta mondani egyszer, hogy aki férfi létére 30 felett még nem állapodott meg, annak valami komoly baja van. Ezt saját magára, vagy úgy általában a nőkre természetesen nem tartja érvényesnek, vele (velük) minden rendben. Az ő személyes magyarázata az egyedüllétre az, hogy a fent jellemzett defektes férfiak közül nyilvánvalóan senkit sem tart elfogadhatónak a maga számára. Hát ennyi, a kör bezárult.

#szájbergyerek# 2019.10.12. 16:38:35

@gforce:
Ugyan már! Te is tudod mire akar utalni, csak kötekedsz. :)
Elég ha felmész egy társkeresőre és végig nézel néhány női adatlapot. Az ideál legyen jóképű, magas, sportos, sok szabadidővel rendelkezzen és ne legyen csóró. Gondolom ez a képzeletbeli "A kategória". Meg legyen hűséges, ami persze alap.
Aztán ezt akarja az alacsony, a duci, az érdekes arcú de egy kezeden meg tudod számolni hány szép nő van online.
Persze IRL is láthatatlan vagy ha a fentiekkel nem rendelkezel.
Valójában nemtől függetlenül mindenli 1-2-3 "polccal" feljebb helyezi magát és úgy akar "egyenrangú" partnert. Ez viszont nem fog összejönni senkinek. Aztán vagy pofán vágja a valóság, vagy nem, vagy már csak túl későn.

boom2 2019.10.12. 16:38:43

@gforce: Kizárólag szerencse kell, a többi csak süketelés!

Almandin 2019.10.13. 15:42:18

@gforce: A kockázatvállaláshoz: valóban, nekem is feltűnt, hogy a ma átlagembere kevésbé bátor, mint a régebbi korok emberei. Erre van egy elképzelésem, mi miatt lehet ez: a két világháborúban a bátor emberek nagyobb része hősi halott lett, mert ők hajlamosabbak voltak a csatákban kockázatot vállalni. Akik igyekeztek megúszni az ütközeteket, lapítottak, vagy megszöktek a katonaság elől, azok nagyobb eséllyel élték túl a háborúkat. Emiatt a 20. sz. második felében főleg ők szaporodtak tovább, gyávább géneket örökítve utódaikra, valamint a nevelési stílusuk is ezt határozta meg. Tehát a világháborúk gyakorlatilag kontraszelektálták a népességet bátorság szempontjából. Egy honvédelmi témájú blog néhány hónapja felmérést végzett az olvasói között, hogy hányan lennének hajlandók fegyveresen védeni a hazájukat és elképesztően alacsony szám jött ki. A magyar férfiak többsége felkötné a nyúlcipőt. Ez szerintem korábban egyetlen történelmi korban se volt így.
Ennek a párválasztásban olyan vonzata is van, hogy a nőknek ösztönösen jobban tetszenek a bátor férfiak, mint a nyuszikák. Emiatt több férfi marad nő nélkül, mint régen, mert rengeteg nyámnyila pasi van, aki nem tud vágyat kelteni a nőkben.

gforce 2019.10.14. 12:37:28

@Almandin: Hat megmondom oszinten nem tudom hogy a gyavasag mint olyan oroklodik e genetikusan de azert egy picit maskepp latom a dolgot. Eloszor is a kockazatvallalastol valo irtozast szerintem nem csak a ferfiakra jellemzo. Nok sem vallaljak, ennek a megnyilvanulasa az ugynevezett insta-ferj vagy insta-feleseg jelenseg, ami inkabb a nokre jellemzo. Jo az ha van valaki akivel online kapcsolatban vagy, mert lehet egymasnak szepeket irni, kepeket kuldeni, lajkolni es ez jo, plusz nincs meg az a lehetoseg hogy egy szemelyes talakozo alkalmaval kiderul hogy az interneten hercegkent megismert egyed valojaban varangyos beka.Raadasul online mindenki a legszebb legjobb arcat mutatja es nem latod mikor faradt, ideges beteg rosszkedvu.Ugyhogy inkabb mar a szemelyes talalkozo kockazatat sem vallaljak foleg par balul elsult randi utan. Tarsadalmilag pedig szerintem ott a dolog nyitja hogy egeszen a 20. szazadig az ember inkabb kollektivista volt, a kollektiva hatarozta meg a beszedet, gondolatait tetteit (bolsevik vagyok, naci vagyok, protestans vagyok stb.)A 21. szazad embere individualista (en EN vagyok).Ezert mosolygok mindig amikor valaki 2019 ben antifasisztanak, vagy antikommunistanak mondja magat, ugyanis nincsenek mar fasisztak, sem kommunistak, es meglatasom szerint keresztenyek sincsenek abban az ertelemben biztosan nem ahogy pl Kapisztran Janos kereszteny volt.(szerintem ezert nem tud a nyugati vilag mit kezdeni a radikalis iszlammal) Az individualista ember pedig fel feladni barmit magabol (hiszen akkor a puszta letezese kerulne veszelybe) vagy a kenyelmebol

gforce 2019.10.17. 15:32:47

@Almandin: Elhiszem hogy genetikai, meg akar az elmeletedet is hogy a bator emberek koran halnak, csak arra hivtam fel a figyelmedet hogy ez azert tarsas jatek, es a nok is biztosra akarnak menni, ami lehetetlen.

Almandin 2019.10.21. 09:27:16

@gforce: Nem biztos, hogy a bátor emberek feltétlenül korán halnak, csak eszembe jutott, hogy az elmúlt 70 évben valóban láthatóan csökkent a nyugati kultúrkörben a bátrak száma. A bátorság amúgy nem a vakmerőséggel egyenlő.
Manapság az európai átlagember biztonságosabb világban él, mint a régi korokban. Ezt főleg a technika és az orvostudomány fejlődése hozta el. Pl. megfigyeltem, hogy egy mai átlagnő sokkal jobban fél a szülési komplikációktól, mint egy 100 évvel ezelőtt élt tanyasi parasztasszony, pedig az utóbbi esetében hatványozottan nagyobb esély volt a halálra vagy a maradandó egészségkárosodásra. Vagy ma ha egy kissé keményebb influenzajárvány van, amibe pár száz ember belehal hazánkban, pánik tör ki, pedig a régi járványokba tízezrek haltak bele hetek alatt, a pánik kisebb volt. Természetesen egy ember is sok, és ha valaki beleesik a pár százba, az neki és a családjának tragikus, de lehet látni, hogy a ma európai átlagembere minden korábbi kor emberénél biztonságosabb körülmények között él. Ez valószínűleg oda vezet, hogy a többség már a minimális kockázatot se tolerálja, szeretne egy nulla rizikójú világot (ami lehetetlen). Emiatt a gyereknevelés olyan, amit még 50 éve is indokolatlan túlféltésnek tartottak volna. A túlféltett gyerek pedig többnyire bizonytalan, önállótlan, félénk felnőtt lesz. Nem tudom, hova fog ez kifutni, de nincs bennem optimizmus ez ügyben.

Reactor 2020.01.02. 03:53:03

Akkor jutna partner mindenkinek, ha nem lenne orbitális férfitöbblet, és a lányok nem jóval a saját szintjük felett válogatnának. Tehát nem jut.
Akinek nincsenek gondjai a párkapcsolataival, az persze könnyen beszél, a kocka is annak szép ugye, aki hatost dobott vele. El lehet intézni a dolgokat ennyivel, hogy nem jut, és kész, törődj bele, ezzel csak a hivatásosak forgalma növekszik.
Végülis, kell valami húzóágazat az országnak. Ezzel a hozzáállással a szexipar lesz az.

@Burgermeister: Ha garantált lenne a boldog élet, a sok szex, és a többi, a legtöbb ember elvégezné. Sajnos nem garantált. "Majd"-ra, "ha"-ra és "talán"-ra pedig az okos zsidó se ad.

@Andy73: Hiszem, ha látom. Eddig ez a stratégia sose vallott kudarcot.

@gforce: De igen, közvetve erről a fogyasztói társadalom felfogása tehet. Hogy ami tönkrement, hajítsuk ki, meg se próbáljuk helyrehozni, majd lesz jobb helyette. Arról nem is beszélve, hogy manapság az össze-vissza kefélést, megcsalást, parazitoid élősködést támogatják a hűség, monogámia, önzetlenség ellenében.

@xtlight: Hát ha szerinte nem vele van a baj, hanem kivétel nélkül minden egyes férfival, akivel találkozott, akkor igen rossz hírem van a számára, nem a férfiak voltak a hülyék...

@Almandin: Az nem bátorságnak nevezném, ha valaki különösebb indok nélkül olyasmibe vág bele, ami nagyon kis nyereséggel szemben orbitálisan nagy veszteséget eredményezhet, hanem felelőtlenségnek, és/vagy ostobaságnak. Ennyi erővel a masszív szerencsejátékosok mind-mind bátrak?

Irbisz 2020.01.10. 09:16:38

@Valóság nevű unokahúgotok:
"a nők és férfiak többsége olyan, hogy egy A-kategóriás partner bottal sem piszkálná meg őket. És: ezek a nem A-kategóriásak mind A-kategóriás partnert akarnak, magukkal megegyező kvalitású partnerrel eleve nem lehetnek elégedettek.
Ez van, drágáim!"

bár a bottal sem piszkálná meg az azért túlzás, de az tény hogy a realitásérzék hiánya miatt majd mindenki messze a maga szintje feletti partnert szeretne, akkor is ha igénytelen, buta v. slampos. Igy perzse h. sokan nyökögnek h. nem találnak megfelelő társat, mert képtelenek felmérni h. ők maguk milyenek, önértékelésük és önképük téves, emiatt a magukhoz illő partnert nem veszik figyelembe, akire pályáznak, az meg érthetően őket nem :)
de ezt nagyon kevesen képesek felmérni v. belátni - még ha valaki fel is világosítja őket erről

Irbisz 2020.01.10. 09:46:37

@Almandin:
"Tehát a világháborúk gyakorlatilag kontraszelektálták a népességet bátorság szempontjából."
fenét. aki ilyen állít, az hülye. vagy ha nem, biológiából és logikus gondolkodásból egy eritreai kecskepásztor szintjén áll.

" Egy honvédelmi témájú blog néhány hónapja felmérést végzett az olvasói között, hogy hányan lennének hajlandók fegyveresen védeni a hazájukat és elképesztően alacsony szám jött ki. A magyar férfiak többsége felkötné a nyúlcipőt. "
ez tényleg igy van - de kb. a nyugati világ majd minden országában, nem csak itthon. viszont nem azért mert kontraszelektálódott a népesség, hanem a megváltozott világ, nevelés, értékek, szocializáció miatt.

"Ez szerintem korábban egyetlen történelmi korban se volt így."
persze, mert egy kor se volt olyan, olyan értékekek lsé világnézetekkel, mint a mai. de más kultúrák és népek még nem ilyenek.

Almandin 2020.01.22. 18:42:33

@Irbisz: Szerintem te felcseréled az okot az okozattal. A mai magyar férfiak neveltetése már okozat. Az ok az, hogy a világháború után megnőtt a túlélők között a gyávák aránya, akik a társadalmi elveket, a nevelés módját a saját félős személyiségükhöz igazították. Egy harci helyzetben egy bátor katonának sokkal nagyobb esélye van meghalni, mint egy olyannak, aki ügyesen lavírozik, hogy ne kerüljön veszélyesebb helyzetbe, de azért le is adjon néhány lövést, hogy a parancsnoknak fel ne tűnjön, hogy nem valami bátran harcol. Mivel a nyuszibbak a háború után nagyobb számban maradtak életben, a baby boom is főleg nekik köszönhető. Aztán neveléssel továbbadták a gyerekeiknek a mentalitásukat, erényt kovácsolva belőle. Emiatt a fiaik körében főleg már az volt a sikk, hogy kamu indokokkal megússzák a katonaságot és elterjedt a pacifista hippi életstílus. Ma már ennek a nemzedéknek (háború gyávább túlélői) az unokái is középkorúak, Európa képtelen védekezni a betolakodók ellen, mert már a jelenség kritizálásával is lerasszistáznak mindenkit. Az önvédelemre se képes már a kontinens. Erre értettem a kontraszelekciót. Ha szerinted ez akkora hülyeség, hogy aki ezt írja, az egy kecskepásztor szintjén áll, akkor szerzek néhány mekegőt...

Irbisz 2020.01.24. 12:39:00

@Almandin: mivel ez a jelenség Nyugat-Európa azon országaiban is ugyanigy fennáll, amelyik kimaradtak v. alig voltak érintettek a világháborúban (igy kontraszelekció se volt), sőt, ott már korábban jelentkezett mint nálunk, ez annak a jele, hogy ez a tetszetős elmélet nem állja meg a helyét.
a valós ok az, hogy a társadalom és az emberek értékei a jólét és a világnézet változásával úgy módosultak, ami az önvélemre se képes kontinens kialakulásához vezettek. ehhez esetleg azokban az országokban, ahol nagy volt a háborús veszteség, kicsit hozzátehettt az a hatás, amit vélelmeztek.
egyébként h. ebben a jólétnek és az ideológiána volt szerepe mindennél jobban bizonyítja, h. az oroszok, ukránok ahol pedig tényleg volt lehetőség az általad vélelmezett szelekcióra, messze nem ekkora a változás.

ja, azt ki is hagytam, az általános műveltség és iskolázottság szerepét teljesen kihagytátok, nyilván sokkal nehezebb a harcba küldeni értelmes, iskolázott művelt embereket, mint tanulatlan munkásokat, analfabéta muzsikokat stb.
már csak ez is nagyobb szerepet játszik ebnnek ahelyzetnek a kialakulásában, mint a"szelekció"
süti beállítások módosítása