A párhuzamos vágyak kora

Vannak életszakaszok, amelyekben bizonyos embereket azért zárunk ki a társkeresési folyamatból, mert mások a céljaik, mint nekünk. Noha a nemek között ebben elég alapvető eltérés mutatkozik. A férfiak nem célhoz szoktak társat keresni, nekik elég, ha egy nő beindítja a fantáziájukat. A nők viszont általában rendelkeznek jövőképpel és konkrét elképzelésük van arról, mit kezdenének egy pasival.

A kényszer és a feltételezés ördögi köre

Persze nem véletlen, hogy a nők sokkal céltudatosabbak. Eleve szűkebb idő áll rendelkezésükre, ha családot akarnak. Nem várhatnak nyugodtan negyven éves korukig, hogy majd csak megtalálják a megfelelő apajelöltet. Addig meg önfeledten szórakoznak.

A férfiaknak meg simán belefér, hogy lazábban álljanak a kérdéshez, mert nem futnak ki az időből. Sokaknak nincsenek is előzetesen megfogalmazott céljaik, előfordul, hogy a család iránti vágyukat a konkrét nő kelti fel, és előtte esetleg fel sem merült bennük, hogy gyerekekre áhítoznának.

Gyakorta megesik, hogy a cél túlságosan is behatárolja és görcsössé teszi az embert. Minél inkább „meg akarjuk oldani” az életünket, minél nagyobb a nyomás rajtunk, annál kevésbé vagyunk természetesek és könnyedek. Hogy is lehetnénk... Nem engedhetjük meg magunknak.

Akkor most mi a társadalmi elvárás a nők felé?

Száz éve már a huszonéveik második felében járó lányok is vénkisasszonyoknak számítottak, akiknek minden évvel egyre kisebb esélyük volt a férjfogásra. Ma ez a kritikus kor 35 felett kezdődik, ami jó hír, hiszen kaptunk plusz 10 évet. De attól még a nyomás érzékelhető. Azokon is, akik egyáltalán nem akarnak családot.

Hiszen nem mindenki (és nem minden nő) ragaszkodik a gyerekvállalás gondolatához. Vagy úgy van vele, hogy bármi áron nem szeretné: ha nem találkozik olyannal, akivel ez lehetővé válik, akkor lemond erről a célról. Olykor éppen az hozza meg a sikert, ha elengedjük az ilyen vágyálmokat. Attól, hogy nagyon hajtjuk, még nem jutunk közelebb hozzá, ez nem olyasmi, mint egy diploma megszerzése vagy egy kiváló sportteljesítmény elérése. Persze, a lottószelvényt illik újra és újra megvenni, de aztán már sok múlik a szerencsén is.

Egy bizonyos kor után a nők is ellazulhatnak, mert vagy túlestek a családalapításon és már el is váltak, vagy végképp elengedték a témát. Aztán már kifejezetten randizni akarnak, nem pedig összeköltözni, közös jövőt építeni. Vagy a közös jövő benne van a pakliban, de nem olyan formában, hogy fenekestül felforgatnák egymás életét.

Választhatsz: a saját életed éled vagy a mások által elvártat

Sok férfiban él még a tévhit, hogy ha egy gyermekes nő társat keres, az mindenképp apát is szeretne a gyereke mellé, főleg, ha a biológiai apa nincs a helyzet magaslatán. De már egyre több olyan hölgy van, akinek ez esze ágában sincs.

Az élet persze nem úgy működik, hogy ha valamit elhatározunk, akár a társkeresési célunkat, akkor pont olyan embert is találunk, aki annak megfelel. Ha a vonzalom felülírja az elképzeléseinket, és azok megváltoztatására kényszerülünk, akkor majd változunk mi is. Akár abban az irányban, hogy szorosabb kapcsolati formába kerülünk, akár épp ellenkezőleg.

Az emberek mindig fontosabbak, mint az absztrakt célok, a vágyak, amelyek sokszor még csak nem is a saját álmaink, hanem a szüleink, a családunk, a társadalom programja a számunkra. Ha találunk valakit, akit igazán szeretni tudunk, a célok valószínűleg elvesztik prioritásukat. Ne szalasszuk el a boldogság lehetőségét csak azért, mert ragaszkodunk a belénk programozott forgatókönyvhöz.