Az első időkben még alig bírtátok levenni egymásról a kezeteket és sose voltatok fáradtak a szexhez? Két évvel később meg már csak ímmel-ámmal csináljátok? Újabb két év múlva havonta egyszer? És egyikőtök se érti, miért szűnt meg a varázs? Ti csináltátok rosszul? Mindenki más boldogan szeretkezik a párjával, csak nektek sivár a szexuális életetek? Vagy ez a szabály? 

Nincs abban semmi szokatlan, hogy a házasság, illetve már az együttélés miatt zuhanórepülésbe kezd a jó szex. Pedig a legtöbben éppen azért költöznek össze és kötnek házasságot, hogy minél többet legyenek együtt, vagyis minél többször szexelhessenek. Jó, nyilván számos más oka is van ennek a lépésnek, de azért ez is előkelő helyen szerepel. Aztán amint sülve-főve együtt lehettek, hirtelen már nem is olyan érdekes az egész.

De miért tesszük tönkre a szerelmi életünket az együttéléssel olyan hamar? Valójában az egész folyamat nagyon is logikus, és sajnos erőlködéssel se lehet sokat tenni ellene, sőt, az talán csak ront a helyzeten.

Nézzük az okokat!

1. Nincs várakozási idő és izgalom

A randizás egyik varázsa, hogy csak korlátozottan lehetünk együtt, és ahányszor találkozunk, el is kell válnunk egymástól. Az elválás pedig hiányérzetet generál. Vagyis újra együtt akarunk majd lenni. Persze, ha jól éreztünk magunkat együtt. Ha viszont minden nap együtt alszunk, együtt ébredünk, együtt fekszünk le, ez a varázs elvész. Nincs már mire várni.

 2. Mindenféle helyzetben látjuk egymást

Amíg randizunk, egy csomó élethelyzetben nem tapasztaljuk meg a másikat. Például nem látjuk betegen, gyűrötten, otthoni ócska ruhában, és így tovább. Nem szembesülünk egy csomó idegesítő szokásával, mert mindketten csak a legjobb formánkat igyekszünk mutatni. Persze van, aki már a randizás időszakában is elengedi magát, de azért alapvetően az a törekvésünk, hogy csinosak, kedvesek, szexik legyünk. Hacsak nem egy palota két szárnyában lakunk szolgákkal körülvéve, a házasságkötés után erre már nem leszünk képesek. És nem is fogunk törekedni rá.

3. Úgy vesszük, hogy már megvan a másik, nem kell újra meghódítani

Ha már összeköltözött velünk, akkor a miénk. Felesleges erőlködnünk, hogy a legjobb oldalunkat mutassuk. Most már elengedhetjük magunkat és szükségtelen pedáloznunk. Főleg akkor érvényes ez, ha már nincs is hová visszamennie a partnernek, mert a kapcsolatunk miatt feladta vagy eladta a lakását, esetleg a szüleitől költözött hozzánk, akikkel nincs jóban. A közös gyerek pedig olyan kötelék, ami már sokkal nehezebbé teszi a szakítást. Sokkal nagyobb erőre van szüksége a partnernek ahhoz, hogy kilépjen ebből a kapcsolatból, mint ahhoz, hogy benne maradjon.

Vagyis nem igyekszünk őt megszerezni, ő se teszi ki a lelkét miattunk, belesüppedünk a megszokásba: ez pedig az erotika halála.

4. Ami kötelező, az már nem izgalmas

Az együtt élő partnerek, de főleg a házasok esetén gyakorlatilag elvárás, hogy legyen szex. Mert ez a kapcsolati „alku” része. Már nem olyasmi, amit remegve várunk és amire úgy készülünk, mint valami ünnepre, hanem kötelesség. Azt pedig mindenki tudja, hogy a legérdekesebb, legizgalmasabb dolgokat is hazavágja, ha kötelezővé tesszük. A szexet még inkább, hiszen ebben az a jó, ha spontán és önkéntes. 

5. A szülői lét elhalványítja a férfit és a nőt

Igazán a gyerek vagy gyerekek születése tudja betenni a kaput. Először is rengeteg aggódással jár. Az első időkben a gyerek teljesen lefoglalja az anyját. A női testben hatalmas változások mennek végbe, amelyeket nem minden férfi partner tud megérteni, empatikusan kezelni. Van, aki teljesen elveszíti az érdeklődését a partnere iránt, mert az átalakult, esetleg a férfi látta a szülést, és többé nem bír vággyal eltelve ránézni a nejére, barátnőjére. Vagy a nőben mennek végbe olyan változások, amelyek miatt elveszti a nemi érdeklődését. Átmenetileg, vagy hosszú évekre.

De ha a fizikai okok nem is játszottak szerepet, a pár akkor is belebukhat abba, hogy a gyerekek miatt évekig nincs energiájuk a szexre, nem tudnak kettesben maradni, mert nem kapnak külső segítséget, ha van is valami mismásolás, az kapkodós és nagyon messze van a kielégítőtől. Mire a gyerekek elég nagyok ahhoz, hogy már ne kelljen felkelni hozzájuk állandóan és a szülők is regenerálódtak, lehet, hogy teljesen eltűnik az erotika a kapcsolatukból. Már nem a férfit és a nőt, csak az apát és az anyát látják egymásban. Kvázi vérrokonokként kezdik kezelni egymást.

És mire ideáig eljutunk, már nincs visszaút. Szerethetik egymást továbbra is, de a kívánás, a vágy, az, ami a nőstényt és a hímet egymáshoz vonzza, elillant. Hogy aztán ezzel a helyzettel ki mit kezd, az egy másik kérdés.

De ha neked sikerült kikerülni ezeket a csapdákat, írd meg nekünk, hogy csináltad!