Egyik kedvenc szerelmes számom Bobby Vee énekelte 1961-ben. Biztos sokan ismerik, nagyon fülbemászó a dallama. De persze a szövege miatt írok róla. Mert olyasmiről szól, amiről slágerek szerintem csak nagyon ritkán. És a valóságban se nagyon gyakori ez a fajta attitűd.

Az énekes arra kéri a volt barátnője új pasiját, hogy az bánjon jól a lánnyal, sose okozzon neki bánatot, legyen olyan kedves és figyelmes, amennyire csak tud, és ha esetleg mégis rájönne, hogy nem szereti igazán, akkor küldje vissza hozzá a kedvesét.

Miért olyan szimpatikus ez a szöveg? Mert elfogadja, hogy a nő más férfi partnere lesz. Nem átkozódik, nem fogadkozik, hogy majd erővel visszaszerzi. Nem könyörög, nem omlik össze. Beismeri, hogy ő maga nem állt a helyzet magaslatán, és a lány ezért hagyta el. De ennek ellenére szereti. És csak akkor kér egy másik esélyt, ha kiderül, hogy az új kapcsolat mégsem működőképes.

Noha ebben a dalban is van birtoklási vágy (my baby), sőt, az is visszatetsző lehet, hogy az fel sem merül, hogy a lány esetleg akkor sem akar visszamenni a régi pasihoz, ha az új nem válik be (Just send my baby back home to me): küldd vissza hozzám - mintha a lány valami csomag lenne és nem önálló lény, az alap hangvétel azért nagyon szimpatikus.

Már maga az, hogy egy fájdalmas szakítást hiszti és harag nélkül elfogadjunk, nem szokványos. Hogy képesek legyünk szívből sok boldogságot kívánni annak, akiért még mindig odavagyunk... Hát, ez a legtöbb ember erejét meghaladja. Ha nekem szar, akkor nekik is legyen szar. Ha az enyém nem lehet, ne legyen másé sem. Hogy mer elhagyni, mikor én annyira szeretem? A világ végére is követem. Nem tudom, hol van, de megtalálom és visszahozom, ahogy Lisa Stansfield is eltökélte magában.

Bobby Vee dalára egyébként két válasz is született. Az egyikben (Ralph Emory - I'll Take Good Care Of Your Baby) a képzeletbeli rivális riposztol a volt pasinak. Ez nem valami szimpatikus, visszhangozza az eredeti dal mondatait, csak egyes szám első személyben, ugyanakkor, amikor ahhoz a részhez ér, hogy ha mégsem működne a dolog, akkor inkább küldje vissza a lányt, kigúnyolja a kérést, és az orra alá dörgöli, hogy a drágaság most már teljesen az övé.

A másik válasz végre megszólaltatja a lányt (I'm Still Your Baby", Sammi Lynn), aki megnyugtatja a volt pasiját, hogy tulajdonképpen még mindig hozzá akar tartozni, de csak akkor tér vissza, ha biztos lehet a szerelmében. Mintha az elengedős, türelmes attitűd meghozná a gyümölcsét.

Persze csak három dalról van szó, amelyek közül kettő tulajdonképpen visszhang, mégis kirajzolódik néhány lehetséges forgatókönyv. Vajon mi volt az eredeti bűn (valószínűleg hűtlenség), miért lépett le a lány azonnal egy másik pasival (úgy tűnik, dacból, bosszúból, de nem azért, mert beleszeretett a másik pasiba), és miért kérkedik az új barát azzal, hogy most már az övé a nő, az ex labdába se rúghat? Vajon mit reagálna a lány erre a kérkedésre?

Azt hiszem, érdemes lenne a kamasz gyerekeknek is megmutatni ezt a számot és elbeszélgetni velük arról, hogyan kéne méltósággal viselni, ha elhagy a szerelmünk, akár hibáztunk, akár csak úgy döntött, hogy nem akarja folytatni. Egyszerűen tiszteletben tartani a másik ember döntését, bármennyire fáj... Átkozódhatunk magunkban, elmondhatjuk mindennek – magunkban. De ha valakit igazán szeretünk, akkor Bobby Vee-vel együtt csak a legjobbakat kívánhatjuk neki.