Meg lehet-e valakit győzni arról, hogy szeressen minket?

2020. július 09. - Single Pink Lady

Adj el bárkinek bármit! Vagy győzz meg bárkit bármiről! Hangzatos címek, de ha valóban betartanák, amit ígérnek, vagyis tényleg mindenkit meg lehetne vezetni bármilyen tetszőleges hülyeséggel, akkor ez a világ még sokkal rosszabb hely lenne, mint amilyen most. Nincsenek csalhatatlan módszerek, és hiába próbálkozik az emberiség több ezer éve szerelmi varázslatokkal, arra soha nem volt garancia, hogy akit szeretünk, az viszont szeret majd bennünket.

viszonzatlan_01.jpg

De hát én megérdemlem, hogy szeressen. Ő nem tudja, mi a jó neki, de én bezzeg tudom. Rám van szüksége. Annyira kell nekem, hogy biztosan egymásnak vagyunk rendelve. Nem teheti, hogy nem engem szeret. Nem szerethet mást! Ha az enyém nem lehet, másé se legyen!

Ismerős gondolatok? Szoktatok így érezni? Voltatok már olyan szerelmesek, hogy valósággal üldöztétek vágyaitok tárgyát? Igyekeztetek meghódítani mindenféle módszerrel? Kedvességgel, ajándékokkal, de ha ez nem használt, akkor zsarolással, fenyegetéssel, erőszakkal?

Vagy titeket üldözött így valaki? Mit éreztetek? Volt bárki, aki a követelőzés, könyörgés, fenyegetőzés hatására elkezdte szeretni azt, aki őt állítólag annyira szerette? Vagy inkább félt tőle?

Jó, ha valaki eleve nem vonzódik hozzánk, akkor normális esetben nem erőltetjük a dolgot. Bármennyire is fáj, ha civilizáltak vagyunk, és nem vademberek, abbahagyjuk a nyomulást és visszavonulót fújunk. De mi történik, ha a másik egyszer már szeretett? Ha már megszereztük magunknak, abban a hitben éltünk, hogy a miénk és ez örökre így marad, de egyszer csak kiderül, hogy már semmit nem érez irántunk? Egyszerűen feladjuk és elsétálunk, vagy csak azért is felszívjuk magunkat és harcba indulunk?

Ha egyszer már odavolt értünk, akkor csak van esély rá, hogy visszaszerezzük! A filmekben is mindig arról beszélnek, hogy harcoljunk meg a házasságunkért, ne hagyjuk, hogy elszeressék tőlünk a partnerünket, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy visszatérjen hozzánk. Csak egy kicsit kedvesnek kell lennünk, és nem lesz semmi gond, úgyis rájön, hogy nem találhat jobbat nálunk.

viszonzatlan_02.jpg

Pedig találhat. Simán lehet, hogy semmi esélyünk rá, hogy visszaszerezzük. Előfordulhat, hogy mindenféle küzdelem teljesen felesleges, csak elmérgesíti a helyzetet. Abból, hogy valaha szerettek, nem következik, hogy a jelenben is szeretni tudnának, és a jövőben bármikor újra vonzódnának hozzánk.

Ezt a férfiak általában nehezen értik meg. Sokszor feltételezik, hogy a nők vonzalma, kitartása egyfajta jutalom azért cserébe, amit ők tesznek mondjuk a családért. Tipikusan anyagiakra szoktak ilyenkor gondolni. Meg arra, hogy nem isznak és nem verekednek.

Igen, a nők vonzalma sokszor attól olvad el, ha a partnerük nem tesz meg egy csomó mindent, amire ők vágynak, de hogy mire vágynak, azt sok férfi nem tudja, sőt, amíg nincs baj, addig nem is kíváncsi rá. Igen egyszerű képletet szeretnének ráerőltetni a partnerkapcsolatra, csakhogy az ilyen képletek nem működnek.

A férfiak a még nem konszolidálódott kapcsolatokból tudnak a nők számára minden látható ok nélkül elmenekülni, pedig korábban a csillagokat is lehozták volna, annyira odavoltak. Őket visszaszerezni ugyanolyan reménytelen, mint a hosszabb kapcsolattól megcsömörlött nőket. Lehet persze próbálkozni azzal, hogy féltékennyé tesszük a másikat (még mindig egy fokkal jobb, mint a színtiszta üldözés), de a legtöbb esetben nem sikerül újra felszítani a lelkesedést.

Ez általában még akkor se megy, ha alapvetően mindkét fél szeretné, mert a család egysége érdekében fontosnak érzik, hogy kitartsanak egymás mellett. De hát nem csak a másik nem tudja ránk kényszeríteni, hogy azt érezzük, amit nem érzünk, hanem mi magunk sem. Érezhetünk megbecsülést, gyengédséget, aggodalmat, de szerelmet nem fogunk tudni csiholni senkiben. Vagy nektek már sikerült valaha ez a bravúr?

A bejegyzés trackback címe:

https://mindenkiszingli.blog.hu/api/trackback/id/tr4015991434

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

steery 2020.07.10. 11:33:26

Még senkit nem sikerült meggyőznöm arról, hogy szeressen, ha egyszer nem szeret. De arról már igen, hogy ne szeressen, ha szeret. Kiábrándítani mindig könnyebb, mint beábrándítani valakit. Épp ezért nincs értelme másokat ilyesmiről győzködni. Ahogy nincs értelme másokat szeretni sem, mert nagy valószínűséggel úgysem viszonozzák, akkor meg nem működik, mert nem zár az áramkör, nincs kölcsönösség, tehát úgysem lesz belőle semmi.
A másik ember nem egy tárgy, amit birtokolni lehet, ami fölött hatalmat lehet gyakorolni. Nem vagy a tulajdonom, se a rabszolgám és nem is akarom, hogy az legyél, mert az úr a szolgájának a szolgája, én meg nem érek rá ilyet játszani. Van jobb dolgom is. Én sem leszek a te tulajdonod, se a rabszolgád, a leigázásommal ne is próbálkozz. Azért legyél velem, mert jó velem lenned. Ha nem jó, menj el, oda ahol majd jó lesz neked. Így aztán mindig, mindenki elmegy. És én is csak addig maradok valahol, amíg jó nekem ott. Mások társasága csak addig tart, míg egy lélegzet. Az ember anyagcserét, energiacserét, információcserét és társaságcserét végez egész életében. Ettől élünk. Minden megkötés csak kényszer, ami szenvedést és pusztulást szül. Nem kell bedőlni a társadalom önhülyítő kollektív ideál narratíváinak arról, hogy milyennek kéne lennünk, milyennek kéne lennie a kapcsolatainknak és mit hogy kéne csinálnunk ahhoz, hogy jó legyen. Az mind csak reklám, másámítás és mese habbal.

Szalay Miklós 2020.07.10. 12:54:01

Egy írás, mely jól összefoglalja, hogyan működik a szerelem, szeretet és barátság:

egyvilag.hu/temakep/054.shtml

Ajánlom különösen a 4-es pontot, a szerelem tényezőiről, itt:

egyvilag.hu/temakep/054.shtml#p12