Ki van egyedül és ki magányos?

2020. január 09. - Single Pink Lady

Ha valaki szingli, akkor feltételezik róla, hogy sokat van egyedül. És ezért magányos. És szenved. Pedig nem biztos, hogy egy szingli sokat van egyedül. És ha még így is történik, akkor se feltétlenül magányos. Az meg végképp nem tudható, hogy szenved-e, ha sokat van egyedül.

magany_01.jpg

Vegyük például az elvált, gyerekes szülők esetét, akik egyedül nevelik a gyerekeiket – éppen ezért szinte soha nincsenek valóban egyedül. Pedig sokszor vágynának rá, hogy végre megpihenhessenek. Ha nincs segítségük (család, barátok), akkor magukra vannak hagyva a problémáikkal, de konkrétan a nagy üres csend és unalom nem jellemző az életükre. Épp ellenkezőleg: állandóan történik valami, meg kell oldani dolgokat, rohanni kell.

Vagy vegyük azokat, akiknek hatalmas baráti körük van és csak aludni járnak haza, minden hétvégét valahol másutt töltenek, esténként színház, edzés, baráti találkozók – ugyan mikor van idejük magányosan szomorkodni?

Ismerek olyan szingliket, akik nagyon is élvezik az egyedüllétet. Tényleg sok időt töltenek egyedül, de azért, mert ők így töltődnek fel, mert szeretnek olvasni, filmet nézni, barkácsolni, a saját hobbijaikkal foglalkozni. Ismerek olyanokat is, akik családban élnek és epedve vágynak egy kis nyugalomra, de esélyük sincs rá, hogy végre békén hagyják őket pár napra – vagy akár csak pár órára: vajon ki szenved jobban?

magany_02.jpg

Ha introvertált vagy, valószínűleg a kényszerű összezártság kényelmetlen számodra, nem az egyedüllét. Ha extró vagy, akkor viszont társaságban érzed magad igazán jól – tehát az a fajta szingli leszel, aki folyamatosan pörög.

Ez persze messze nem azt jelenti, hogy nincsenek boldogtalan és magányos szinglik, de magából a családi állapotból egyik sem következik.

Nem mindegy, ki miért választja az egyedüllétet, vajon pozitív dolgokat vár tőle vagy csak félelemből marad távol az emberektől.

Pozitív indokok:

• Élvezem, ha nyugalom van körülöttem.
• Olyan tevékenységeket végezhetek, amelyeket igazán szeretek.
• Szeretem, ha van privát szférám.
• Az egyedüllét segít abban, hogy kapcsolatba kerüljek az érzelmeimmel.
• Spirituális / intellektuális szempontból fontos számomra, hogy egyedül lehessek.

Negatív indokok:

• Társaságban szorongok, csúnyának, ügyetlennek érzem magam.
• Úgy érzem, senki nem kedvel vagy egyenesen ellenségesek velem a többiek.
• Nem lehetek önmagam, ha ott vannak mások is, annyira félek az ítéletüktől.
• Mindig megbánom azokat a dolgokat, amiket társaságban mondok. Vagy lebénulok és semmit nem tudok kinyögni.
• Úgy érzem, lehurrognak és elnyomnak a hangadók.

Ha a pozitív indokok dominálnak, akkor nincs semmi gond, de persze attól, hogy az egyedüllét jótéteményekkel jár, még nem biztos, hogy csak a pozitívumait érzékeljük. Van, hogy egy bizonyos időszakban jobban megvisel a magány, mert olyan problémákkal küszködünk, amelyeken nem vagyunk képesek egyedül úrrá lenni. Vagy tényleg szorongunk, értéktelennek, nem szerethetőnek érezzük magunkat.

És persze rengeteg párkapcsolatban élő ember ismeri a társas magányt, ami a valódi egyedüllétnél sokkal rosszabb: mikor muszáj együtt lenned valakivel, akihez már semmi közöd, aki nem kíváncsi rád, akire te sem vagy kíváncsi és csak a megszokás meg a félelem tart még össze. Ilyenkor az amerikai filmekben előjönnek az emberek azzal, hogy szükségem van egy kis egyedül töltendő időre és átmeneti kapcsolatszünetet hirdetnek. (Persze közös gyerekek esetén ott sem megy ez annyira flottul.) Vajon a való életben is létezik az Alone Time? És ki mit szólna, ha a partnere ezzel állna elő?

Csak én gondolom, hogy a hazai kapcsolatok zömében lesajnálás és/vagy heves tiltakozás lenne a reakció? Van valakinek erről saját tapasztalata?

A bejegyzés trackback címe:

https://mindenkiszingli.blog.hu/api/trackback/id/tr6715400722

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Irbisz 2020.01.10. 09:08:46

"Nem mindegy, ki miért választja az egyedüllétet, vajon pozitív dolgokat vár tőle vagy csak félelemből marad távol az emberektől., "

mind a pozitiv, mind a negatív "indokok" közül kimaradt az az igen gyakori opció, hogy enm szeretne egyedül lenni, csak valamiért nem talál megfelelő partnert. Innen kezdve meg az összes többi fejtegetés értelmét veszti, de legalábbis teljesen már értelmet nyer.

baryll 2020.01.12. 06:20:33

Én ezidáig úgy tapasztaltam, hogy a nőim sokkal rosszabbul tudták azt kezelni, ha "félrevonultam" tőlük. Szinte egyből jött a szöveg, hogy "..mi van, már eszedbe se jutok?.." , vagy, hogy "..már nem is szeretsz (?)." ,és hasonló bulsith dolgok. Szegények fel sem tudták fogni azt, hogy mondjuk milyen az, amikor például vajúdik egy tehenem, és bizony akkor ott kellett lennem 100%-osan a feladatnál, akár sok-sok órán keresztül is. De ilyen lehet egy komolyabb gépszerelési feladat is, amikor az ember "nyakig gázol" az olajos cuccokban, és persze mindig ilyenkor csörgetik a telefont, és jön a már előbb is említett szöveg. Szóval a nők szerintem rosszabbul viselik, ha "mellőzve" vannak.
Szerintem az aki állandóan valakinek a figyelmére szorul, az nem teljesen 100-as. És szerintem ez akkor sem indokolt, ha valakinek az egyik fontos, - vagy esetleg a legfontosabb - szeretetnyelve a minőségi idő, vagy ha extravertált típus.
Én per pillanat - durván 2 éve - egyedül vagyok (már mint párkapcsolatilag), de ha az egész életemre kivetíteném az egyedüllét problematikáját, akkor több évtizedet töltöttem már ebben az állapotban, és azért még mindig élek, és bizony így is nagyon sok szép dolgot megtapasztalok, átélek, amit az élet csak úgy egyszerűen nekem ajándékoz. Nem mondom, hogy nem vágyom arra, hogy közel legyek valakihez, de azt is tudomásul tudom venni, hogy most épp nincs olyan személy, akihez kapcsolódni tudnék. Ettől az élethelyzettől még a hagymás rántotta, az hagymás rántotta, a mezei pacsirták nekem dalolnak a tavaszi réten és még sorolhatnám a szebbnél szebb dolgokat, amiket csak úgy "önzetlenül" odaad az élet, és boldogsággal tud eltölteni. Annak rossz a "szingliség", aki túlgondolja ezt az élethelyzetet, aki belelovalja magát ennek az élethelyzetnek a sötét oldalába, és azt gondolja, hogy ez számára már örökre így is fog maradni. (Ilyenkor jöhet szóba pl. a szakember segítsége..)
Zárszónak csak annyit, hogy az aki nem tudja azt elfogadbi, hogy vannak dolgok az életben a társam kizárólagos szeretetén túl is amiért érdemes élni, és ami fontos az életemben, mert szeretek azzal a más dologgal is foglalkozni, az valójában nem jól szeret, vagy nem is szeret úgy ahogy vagyok, és érdemes elgondolkodni azon, hogy jó helyen vagyunk-e így akkor egymás mellett.

Reactor 2020.01.31. 15:05:35

Nekem nem okoz gondot az egyedüllét, sőt, minél kevesebb ember vesz körbe, annál jobban érzem magam. Ha kimozdulok is, olyan helyre megyek, ahová élő ember nemigen teszi be a lábát.
Aki nem tud egyedül boldog lenni, és mindig másik személytől teszi függővé a saját boldogságát, az definíció szerint kapcsolatfüggő, és pszichiáternél a helye.
Ezért mosolyogtam mindig jókat, amikor egy nő érzelmi zsarolással próbálkozott, vagy szakítással fenyegetőzött. Álmában se gondolta volna, hogy nekem tesz ezzel szívességet...
süti beállítások módosítása