Idegesítő, csábító és zseniális nárcisztikusok

Ki szereti a nárcikat? Azokat az alakokat, akik teljesen el vannak szállva maguktól és észre sem veszik a többieket. Kivéve persze, ha el akarnak érni valamit, ezért úgy tesznek, mintha te lennél a legjobb barátjuk... Vagy azokat, akik úgy adják elő a saját problémáikat, mintha a világ omlott volna össze, de ha te panaszkodsz, akkor meg se hallják vagy elhessegetnek?

Rajongsz a beképzelt figurákért, akik elorozzák a szakmai sikereidet és a legjobb nőket? Akik puszta jelenlétükkel megzavarják az életedet és különösebb erőfeszítés nélkül learatják a babérokat? Esetleg a legnagyobb disznóságokat követik el, mégis mindig megússzák?

Ha te magad nem vagy nárcisztikus, akkor valószínűleg halálra idegesítenek az ilyenek. De az is lehet, hogy éppenséggel szájtátva rajongsz egy hasonló nőért, férfiért, főnökért, önjelölt apostolért, mert annyira lehengerlő tud lenni… Miközben bosszant, irigyled és csodálod is. Mitől olyan könnyű neki minden, honnan a rengeteg önbizalma és honnan veszi a leszarom tabletta utánpótlását?

Nárcik nélkül nem lennének nagy felfedezések és háborúk, nem léteznének vallások és multik. A fene se tudja, jobb lenne-e a világ nélkülük, még az se kizárt, hogy miattuk van emberi civilizáció, és nélkülük még mindig barlanglakók lennénk. De amennyit használnak, annyit ártani is tudnak.

Nárcisz és Echo

A nárcizmus fogalma a görög mitológia egy történetére vezethető vissza. Nárcisz annyira klassz pasi volt, hogy mindenki visszapattant róla, aki bepróbálkozott. Egyik imádójának kardot küldött, hogy nyiffantsa inkább ki magát, de arra ne számítson, hogy bármi is lesz köztük. Ez már az istenek is sok volt, és kitalálták az ideális büntetést. Mivel okostelefon még nem volt, a srác abba halt bele, hogy egy folyóban meglátta a saját tükörképét és meg akarta ölelni önmagát. A mai nárcisztikus szelfizők is hasonlóan ostoba halált halnak olykor.

Nárcisz egyik rajongója, Echo nimfa pedig elvesztette az egyéniségét, mivel csak szerelme önimádó tirádáit volt képes ismételni. A végén visszhanggá vált – ami elég szánalmas sors egy fiatal nő számára.

Biztos vagyok benne, hogy te is ismersz Nárciszokat és Echókat, kapásból tudnál említeni pár ilyen embert a környezetedből. Előfordul, hogy együtt látod őket, és mindketten halálra idegesítik a többieket. Echónak sosincs saját véleménye, csak azt szajkózza, amit másoktól hallott, és ájultan tud rajongani a legnagyobb seggfejekért. Mivel ennyire háttérbe szorítja magát, a Nárciszok sok hasznát veszik, és szívesen választják az Echókat lótifutinak, titkárnőnek, férjnek vagy feleségnek.

Miért legyél mégis nárcisztikus?

Nyilván nem arra akarlak biztatni, hogy te is legyél seggfej és kergesd őrületbe a körülötted lévőket. Nem is alkalmas rá mindenki, és már így is épp elég önimádó, megalomániás figura van a világon, felesleges szaporítani a számukat. De akikről itt beszéltünk, azok a nárcizmus extrém példányai. A legelviselhetetlenebbek. Másoknak is vannak nárcisztikus vonásaik, amelyek azonban csak olykor kiborítóak, máskor egyenest hasznosak.

Az extrém nárcisztikus ember egy skála egyik szélén helyezkedik el, az Echo-féle pedig a másik szélén. Ahol Echo 1-es, ott Nárcisz 10-es. És mondjuk 4-től 7-ig találhatók az egészséges önértékeléssel rendelkező emberek. Valamennyi nárcizmusra már csak azért is szükségünk van, hogy ne tapossanak el és ne becsüljük magunkat kevesebbre, mint amennyit érünk. Hogy ne áldozzuk fel magunkat mint társak, szülők, vagy éppen egy munkahely dolgozói. Hogy ki tudjunk állni saját magunkért és ne váljunk visszhanggá.

Annyit tehát tanulhatunk a nárcisztikus seggfejektől is, hogy legyen saját véleményünk, álljunk ki érte és olykor vegyük be azt a bizonyos leszarom tablettát. Nem vigyük túlzásba, persze, de Echo felé se billenjen ki a mérleg.