Mi tehet boldoggá? Mitől érezzük azt, hogy végre hátradőlhetünk, mert elértük a célunkat? Van-e ilyen egyáltalán az életben? Jó-e, ha elérjük a céljainkat, illetve képesek vagyunk-e olyan célokat kitűzni, amelyekért érdemes küzdeni? És vajon mindenáron érdemes-e a cél felé haladnunk?

Ugye, hülyén hangzik a cím? Hiszen miért is ne lehetne gyereke? Rengeteg egyedülálló nő van, aki gyereket nevel, sokszor küzdelmesen, a szerencsésebbek családi segítséggel, a szüleik, nagyszüleik támogatásával, vagy éppen úgy, hogy a gyermekük apja is jelen van kettejük életében még akkor is, ha  soha nem akartak sem együtt élni, sem összeházasodni. Ha nő vagy és biológiai úton lehet gyereked, akkor viszonylag könnyű a helyzeted állandó partner nélkül is – már olyan szempontból, hogy megszülheted a babát, bár az állam segítségére ne számíts, legalábbis idehaza nem néznek jó szemmel, az biztos.

Ahogy két hete szó volt róla, a dél-koreai szinglimozgalom alapvetően olyan emberekből, főleg nőkből verbuválódik, akik tudatosan vállalják az egyedüllétet. Végiggondolták és nem akarnak családot, sokszor még társat sem. Legalábbis olyan társat nem szeretnének, akivel összekötnék a sorsukat, akivel osztoznának a lakásukon és az idejükön, akivel közös döntéseket hoznának.

Felmérések szerint a fiatal felnőttek generációja messze nem olyan aktív szexuálisan, mint ahogy a médiában ábrázolják vagy mint az őket megelőző nemzedékek. Sőt, mintha minél régebben született valaki, annál nagyobb valószínűséggel hódol az erotika élvezetének... Persze egy bizonyos korig.

Ahogy már többször írtam róla, a szingli életmód megállíthatatlanul terjed szerte a világon, nem csak a fejlett Nyugaton, de a fejlett Keleten is. A hagyományos távol-keleti társadalmak egyre inkább szembesülnek az egyedülállók tömegével, noha más és más okokból. A Kína által véghezvitt kényszer-egykézés miatt most sokkal több férfi van a hatalmas országban, mint amennyi nő. Japánban egyre kevesebb ember akar nem csak házasságot kötni, de akár még szexuális életet élni is... És ott van a kettejük közé szorult Dél-Korea, melynek hányatott történelméről mindannyiunknak vannak fogalmai...

Biztos sokan ismerik a 2018-as Ready Player One című filmet, amely a közeli jövőben játszódik, konkrétan 2044-ben. Ekkorra a valódi világ gyakorlatilag romhalmaz, senkinek sincs kedve ott élni, így aki teheti, beköltözik a virtuális térbe, konkrétabban az OASIS nevezetű világba, ahol mindent megtalál, ami szem- szájnak ingere. (Ez a világ ráadásul ingyenes, persze áram és széles sávú internet azért kell hozzá.)

Biztos emlékeznek még néhányan a Szeress Mexikóban! című regényre. A magyar címnek ugyan semmi köze az eredetihez, de legalább úgy hangzik, mint egy szappanopera címe... Pedig egyébként egy jó kis mágikus realista regény, amely tele van erotikával és receptekkel. Azok a régi, szép idők, amikor még lehetett erotikáról írni... Hát mostanság ez egyre kevésbé időszerű. A járványnak „köszönhetően” a nem együtt élő párok szexuális életét olyan csonkításoknak akarják alávetni egyes országokban, amilyeneket akár még egy éve sem tudtunk volna elképzelni a valóságban. Főleg nem Európában...

Ha valaki igazán szingli (nem csak papíron tűnik annak), akkor nincs igazán rendszeres partnere, főleg kizárólagos, érzelmekkel teli kapcsolata, de más jellegűek azért lehetnek neki. Sokaknak vannak is, hisz csak a szinglik egy része gondolja úgy, hogy nem is vágyik emberi közelségre. Vagy éppenséggel szexre. Nehéz lenne szétválasztani a kétféle vágyat, de vannak, akik képesek rá...

Ha létezik kényes téma, akkor a szingli nők gyerekvállalása minden bizonnyal az. Sokan ellenzik még a gondolatát is, hogy valaki egyedül vállaljon gyereket – és sokszor ezek ugyanazok, akik önzéssel vádolják azokat a nőket, akiknek nincs gyerekük, mindegy, milyen okból. (Nekik mindegy, nem a nőknek.)

Tegyük fel, hogy létezik igazi. Tegyük fel, hogy reális, hogy rá is találjunk, ha elég szorgalmasan keressük. De milyen módszer a legcélravezetőbb? Akármennyire is fanyalognak sokan, a netes társkeresésnél célravezetőbb módszer biztosan nincs. És a nagy számok törvénye szerint, ha elég kitartóak vagyunk és elég sok randira megyünk el, akkor csak belefutunk abba, akit keresünk.

A fénykép forrása: Netflix.com