Ha létezik kényes téma, akkor a szingli nők gyerekvállalása minden bizonnyal az. Sokan ellenzik még a gondolatát is, hogy valaki egyedül vállaljon gyereket – és sokszor ezek ugyanazok, akik önzéssel vádolják azokat a nőket, akiknek nincs gyerekük, mindegy, milyen okból. (Nekik mindegy, nem a nőknek.)

Ehhez képest az, hogy valaki egy másik nő méhét bérelje ki a saját gyereke kihordására, nagyon sok országban illegális, de szerte a világban azért sok olyan hely létezik, ahol van rá lehetőség: nem is kell messze menni, épp a COVID járvány első hullámának idején volt botrány a béranyáktól született, Ukrajnában ragadt csecsemők ügyéből, akiket a korlátozások miatt nem lehetett átadni nyugati családjaiknak.

Valószínűleg sokkal többen igénybe vennének hasonló szolgáltatást, ha mindenütt legális lenne, de nyilvánvaló, hogy millió etikai kérdést is felvet ez az egész. Nagyon nem könnyű téma, sok minden alakulhat rosszul, ha valaki belevág egy ilyen kalandba.

Ehhez képest a 2008-as Baby mama című amerikai filmben a dolog vicces oldalát igyekeztek bemutatni. Milyen az, ha egy nagyon gazdag, szárnyaló karrierrel rendelkező és a nőgyógyászok szerint meddő szingli nő úgy dönt, hogy ha törik, ha szakad, gyereket akar? Mégpedig saját gyereket. Persze talál is egy ügynökséget, mely nem a világ másik végén, hanem a saját városában ajánl béranyát a számára, akivel még a fogantatás előtt megismerkedhet.

Igaz, hogy az egész procedúra nagyon drága, de hősnőnknek bőven van pénze, az pedig fontos számára, hogy ismerje a gyerekét kihordó nőt. Mi több, nem csak ismerni akarja, hanem még ellenőrizni is, milyen életmódot folytat a terhesség alatt. (Jó kérdés, mennyire szólhat bele a biológiai szülő a kihordó anya étkezésébe, dohányzási és alkoholfogyasztási szokásaiba...)

Nem lenne vígjáték, ha minden úgy alakulna, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Noha a béranya-jelölt igazi amerikai (ráadásul még szőke is – van némi utalás arra, hogy a főszereplő nem szívesen bízná a feladatot harmadik világbeli vállalkozóra), a csaj meglehetősen zavaros egzisztencia, és mivel a pasija találta számára ezt a remek pénzkereseti lehetőséget, nincs is oda az ötletért, hogy kihordjon egy idegen gyereket. Aztán hirtelen szakít a pasijával, beköltözik megbízójához: ezek persze hamarosan az őrületbe kergetik egymást.

Nem lepett meg, hogy a készítők nem merték bevállalni a valódi béranya-sztorit, inkább úgy csavartak a történeten, hogy mindkét nőnek saját gyereke legyen, és persze nem mesterséges megtermékenyítéssel, hanem kinek-kinek a pasijától. Vagyis pont a lényeget kerülik ki: annak bemutatását, hogy milyen, ha valaki tényleg kihordja másnak a gyerekét és aztán oda kell adnia a biológiai anyának... Hiszen ebből már nem igazán készülhetne könnyű komédia.

Épp, hogy csak érinti a film a témához kapcsolódó problémákat: milyen egyedülállóként gyereket vállalni (persze akinek van elég pénze, az úgyis azzal indul neki, hogy bentlakó babysittere lesz), a béranyát fel lehet-e fogadni szoptatós dajkaként, és mi lesz az elválasztás után... Manapság viszonylag ritka a dajkaság intézménye, de a múltban rengeteg dráma kapcsolódott ehhez a szokáshoz: a dajkák sokszor saját gyerekük halála révén jutottak munkához és a gazdagabb nők gyerekeit sajátjukként gondozták, táplálták, amíg szükség volt rájuk: sokan örökre annál a családnál ragadtak, amelyhez ily módon kerültek. Biztos léteznek hasonló történetek ma is, csak nem itt, Közép-Európában, bár ki tudja...

A magyar törvények egyébként akkor is tiltják a béranyaságot, ha a nő, akinek a méhébe ültetnék a gyereket, nem magyar állampolgár, és a beültetés sem Magyarországon történik, csak a biológiai anya és/vagy apa magyar. A hazai álláspont szerint a gyerek anyja az, aki megszüli, tehát nincs lehetőség mást felkérni erre a feladatra (főleg nem pénzért), és nem úgy néz ki, hogy ebben kérdésben a közeljövőben változás állna be. Nyilván sokan nem értenek egyet ezzel a szabályozással – mindenesetre attól még sok szingli nő számára nyitott marad a kérdés: hogyan vállalhatnak etikusan gyereket.

Most nem szeretnék még a spermabankok körüli problémákba is belemenni, de úgy tűnik, ez a megoldás is egyre kevésbé működik. Persze sokan teherbe tudnak esni természetes úton is, csak ez mennyire fair a mit sem sejtő apával szemben? Akár abban az esetben is, ha az illetőnek nem árulják el, hogy gyereke született?