A címben feltett kérdés kissé álnaivnak tűnhet, hiszen mindannyian sejtjük, hogy egyáltalán nem mindegy, melyik nemhez tartozik az egyedülálló ember. A társadalom mindig is másképp nézett a hajadon (pártában maradt) nőkre, mint az agglegényekre – utóbbiakat általában nem sajnálták, maximum is kevésbé vették komolyan, mint a házas embereket, de sokan még irigyelték is. A nőkkel kapcsolatban viszont általában az volt a vélekedés, hogy kész csapás számukra, ha nem tudtak férjhez menni.
Ehhez a különbséghez természetesen nagyban hozzájárult, hogy az agglegények például teljes lelki nyugalommal élhettek nemi életet, míg a hajadon nők nem, vagy ha mégis megtették, akkor megesett, botlott nőnek tartották őket.
Ráadásul a közvélekedés szerint egy nőt az anyaság teljesít ki, és ebben sok nő is hisz, tehát ha a nemi élet hiánya nem is feltétlen fájó nekik, a gyermektelenség biztos az. Mivel a házasság volt a nők számára a társadalmi felemelkedés majdnem egyetlen módja is, ez még inkább azt sugallta, hogy csak annak éri meg hajadonnak maradni, aki úgyis gazdag és nem érdekli a gyermekáldás (mert mondjuk el tudja foglalni magát mással is), tehát semmit nem nyerne a házassággal.
Manapság azért másképp közelítünk a kérdéshez, de a közhiedelemben még mindig az él, hogy a nők akarnak mindenáron férjhez menni, sok nő nem érzi magát teljesnek gyerek nélkül (azért egyre többen vállalják, hogy nem szeretnének utódokat), és az anyagi jólét egyik záloga is a feleség státusza, noha ez igencsak korlátozott mértékben igaz.
Nézzünk néhány számokkal is alátámasztott adatot az utóbbi évek valóságáról. Az adatok nem Magyarországra vonatkoznak, de a tendenciák itthon is hasonlóak lehetnek.
1. Egész életen át tartó szingliség
Amerikai adatok szerint 64 és korig a férfiak között van több olyan, aki soha nem lépett házasságra, 65 és 74 év között viszont a nők behozzák a férfiakat – ez nyilván azért történik, mert a nők általában hosszabb életűek, nem azért, mert a férfiak 65 fölött elkezdenek házasodni.
2. Boldog szinglik
Felmérések szerint a nők elégedettebb szinglik, mint a férfiak, legalábbis a nyugati világban, amelyhez Kelet-Európát is számítjuk. Ebben a kérdésben azért lehet eltérés más kultúrákban: ahol a nő kevésbé számít értékesnek, ha nincs gyereke vagy nem tudja eltartani magát, nyilván nem lesz boldog.
3. Ki és hogyan él egyedül?
113 nemzet adatait vizsgálva a következők derültek ki:
– A fiatal felnőttek között (25-29 évesek) több férfi él egyedül, mint ahány nő.– A középkorúaknál (50-54 évesek) még mindig ez a helyzet, de egyre kisebb a különbség nők és férfiak között, illetve bizonyos országokban meg is fordul a tendencia, valószínűleg azokban az államokban, amelyekben alacsonyabb a várható élettartam.– Idős korban (75-79 évesek) már egyértelműen sokkal több nő él egyedül, mint amennyi férfi, konkrétan átlagban kétszer annyi nő (20%), mint amennyi férfi. A férfiakat ugyanis jobban megviseli az egyedüllét, ha egy nő nem gondoskodik róluk, nem törődnek az egészségükkel, hamarabb meghalnak. Több özvegy férfi hal meg viszonylag a felesége halála után nem sok idővel, mint ahány nő hasonló helyzetben.
4. Egyedül élő elégedettek
Egyértelműen a nők elégedettebbek ezzel az élethelyzettel, figyelemreméltó, hogy kifejezetten azok a nők különösen boldogok, akik korábban házasságban vagy élettársi viszonyban éltek. Mivel a nők csak kis százaléka marad ilyenkor egyedül: általában vannak barátai, hobbijai, a házimunka meg sokkal kevesebb, ha csak magáról kell gondoskodnia. Soha nem látott autonómiára tesz így szert a nő, aki még akkor is elégedett tud lenni a helyzetével, ha válás után kevesebb pénzből gazdálkodhat: de afölött legalább ő rendelkezik.
Egyetlen dologban elégedettebbek a férfiak: nagyobb anyagi biztonság jellemzi őket.
5. Ki kezdeményezi a válást?
Egyértelműen a nők: az esetek 70%-ában nekik lesz tele a hócipőjük. Hogy miért, arra szerintem elég egyértelmű a válasz. A nőknek nagyobbak az elvárásaik egy kapcsolatban, nehezebben elégszenek meg a langyos lábvízzel, a férfiaknak nagyon rossz házasságban kell élniük ahhoz, hogy abból el akarjanak menekülni. Nyilván az is fontos szempont, hogy a nők általában megtarthatják a gyerekeiket, a férfiaknak meg le kell róluk mondania – ha nem is teljesen, de a válás eltávolítja őket a gyerekektől. És sokan anyagi veszteségeket is kénytelenek elkönyvelni.
6. Újraházasodás
Talán a fentiek fényében nem csoda,.hogy sokkal több férfi házasodik újra, mint amennyi nő: USA-ból származó adatok szerint 1000 férfiból 40, míg 1000 nőből csak feleannyi. De mindkét esetben elég ritka jelenségnek tekinthetjük az újraházasodást, még a 4% se valami sok, hát még a 2...
7. Özvegység
Egyértelműen a férfiakat viseli meg jobban, ha elvesztik a társukat. Nem ritka, hogy teljesen összeomlanak, depresszióba esnek, és ha elhanyagolják magukat, megbetegszenek és hamarosan ők is meghalnak. A nők nagy része viszonylag hamar feltalálja magát: ebben segít a baráti kapcsolatok ápolása, de az is, hogy a nők mindig találnak maguknak elfoglaltságot.
8. Külön élő párok
Német adatok szerint azok a külön élő párok tudnak harmonikusan együttműködni, akik esetében a nő kezdeményezésére nincs összeköltözés vagy a nő kérte, hogy költözzenek külön. Ahol ezt a férfi kezdeményezi, ott ebből feszültségek adódnak.
A poszthoz a Psychology Today cikkében szereplő adatokat használtam fel.