Felnőni macerás

Miért ne maradhatnánk inkább gyerekek?

2020. június 05. - Single Pink Lady

Kicsit háttérbe szorultak korunk egyéb problémái, mióta beléptünk a 2020-as évbe és minden a feje tetejére állt, de attól még nem szűntek meg. Az egyik, amellyel olyan sok fiatal és fiatalt nevelő szülő, illetve nagyszülő találkozik, az az, hogy manapság a huszonévesek nagy része nem igazán siet felnőni. Nem vonzza őket, hogy önállóvá válhatnak, ha maradhatnak félig gyerek státuszban, meghatározhatatlan ideig.

felnoni_01.jpg

Alapvetően azért különbözik a fiúk és a lányok hozzáállása, vagyis másképp nem akarnak felnőtté válni a fiúk, és másképp a lányok. Legszembetűnőbb, hogy a félig gyerek státuszban maradó pasik nem törekednek elköltözni, inkább maradnak a mamahotelben és hagyják, hogy jól tartsák őket. Míg a lányok egy része a gyerek státuszt egy pasi oldalán folytatná legszívesebben. Számukra a gyerek státusz nem arról szól, hogy nincs családjuk, hanem arról, hogy olyan férjet választanak, aki apjuk helyett apjuk lehet. (Már ami a felelősségvállalást és önállóságot illeti.)

Ők sokszor szeretnének gyereket, tehát nem arról van szó, hogy az anyaságtól is idegenkednek, de pont a gyerek révén is biztosíthatják maguknak azt a védelmet egy férj részéről, amelyet más eszközökkel nem tudnának elérni. Persze ebbe alaposan bele lehet bukni, ha a férj nem vállalja fel a nők elképzelései szerinti családfenntartó szerepet, és lelép vagy csak kiderül róla, hogy az a fajta pasi, aki köszöni szépen, lélekben kisfiú marad inkább. Ilyenkor a lány kénytelen lesz maga felnőni a szerephez, amihez semmi kedve, de ha megteheti, inkább hazaköltözik a szüleihez és ott folytatja félgyerek státuszú életét.

A fiúknak általában nem sietős a családalapítás. Régebben sem volt az, de a fogamzásgátlás megbízhatatlansága miatt gyakran kerültek olyan helyzetbe, amelyből csak a házasságba vezethetett az út. Tény az is, hogy azelőtt a házasember státusz is nagyobb különbséget jelentett az agglegény élethez képest, a népesség nagy része pedig nem engedhette meg magának, hogy felnőtt fiúkat tartson el.

A mai srácok igényeit nagyszerűen kielégíti, ha ha odahaza békén hagyják őket, és elbíbelődhetnek a dolgaikkal (például végtelen órát játszhatnak a kütyüjeiken), és még esetleg egy lazább párkapcsolatuk is van. Olykor összeköltöznek a barátnőjükkel, de gyakran előfordul, hogy attól is elvárják a kiszolgálást, ahogy odahaza megszokták, és elég lazán veszik a munkát is. A harminchoz közel is inkább a bulizás, a játék és a laza kalandok érdeklik őket. (Nem mindenkit!)

felnoni_02.jpg

Ha belegondolunk, hogy a középgeneráció mennyi rossz példát mutat párkapcsolati kudarcok terén és sokuk mennyire agyonhajszolt, akkor nem is annyira furcsa, hogy rengeteg fiatalnak nincs kedve ugyanebben a mókuskerékben rohangálni, vagy csak húzzák-halasztják a mókuskerék elindítását. Mire odaérnének, lehet, hogy már késő, mert már képtelenek alkalmazkodni valakihez úgy istenigazából, vagy egyszerűen a családalapításról késnek le. (Ez egyre több férfit is érint ma már.)

Nehéz megmondani, mi mozdíthatna ki annyi embert abból a helyzetből, hogy ne akarjon felnőni. Persze, mondhatjuk, hogy a szülők rontják el őket, hogy a fiúknak nincsenek otthon feladataik, hogy bezzeg a régi időkben... De a régi időkben se mindenki akart felnőni, és nem is nőtt fel egy csomó ember... Ki ne ismerne olyan férfit, aki egész életében csak hányódott és ha született is gyereke, azzal se törődött? Vagy olyan nőt, aki életében nem volt még egyedül, és aki ahhoz szokott, hogy gondoskodjanak róla? Mikor már se szülő, se férje nem volt mellette, a gondoskodás a gyerekeire maradt?

Ismerek hasonló egyéneket minden generációban. A legnagyobb probléma ezzel a jelenséggel az, hogy érett párkapcsolatot az ilyen emberekkel nem lehet folytatni. Sokfélét lehet, rengetegen képesek alkalmazkodni ahhoz, hogy egy társfüggő vagy örök gyerek van a környezetükben, de a párkapcsolati problémák igen nagy része abból fakad, hogy még csak gondolni is nevetséges arra, hogy felnőttként beszéljünk az ilyen emberekkel. Először önmagukat kellene alaposan megváltoztatni, de miért is tennék, ha hagyják őket gyerekként létezni, és ez kényelmes számukra? Valójában a társadalom igazán felnőtt része a hátán cipeli a felnőni nem akarókat. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha aki csak fizikailag és mentálisan képes rá, a saját lábán állna.

A bejegyzés trackback címe:

https://mindenkiszingli.blog.hu/api/trackback/id/tr1315742216

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Balogh Zsolt · http://vonattal-termeszetesen.blog.hu/ 2020.06.05. 19:13:11

Gyakori a társkeresőkön:
Kor: 40
Otthon: Szülőkkel
Gyerek: akarok, de később
...
A 20-as éveimben azt gondoltam, a 20-as nők még túl gyerekesek és komolytalanok, most már a 30-as korosztályt is annak tartom.

P1sty 2020.06.05. 19:36:16

Azért szerintem ebben a gazdasági helyzet is bőven belejátszik.
Amíg valakinek nincs rendes karrierje, addig a fizetése sokszor még a létminimumon tengődéshez is kevés, a legtöbben egy garzon bérlését se engedhetik meg maguknak egyedül, nem hogy 30 évre vállalja a lakástörlesztőt. A munkahelyek bizonytalanok, bármikor kirúghatják az emebert, és budapest kivételével munkát találni se könnyű.
Nyilván egy kicsit is felelősségteljes ember nem vállal be családot nettó 180-200-ra (vidéken a 200 már jó fizetésnek számít). A szülőknél kisszobában lakva családot vállalni se feltétlen jó ötlet...

Reactor 2020.06.05. 20:25:20

A felvetés teljesen jogos. Ki a jó franc akar megöregedni? Kinek hiányzik 30-40 éven keresztül a taposómalom? Amit aztán az államhatalom azzal hálál meg, hogy elszedi a nyugdíjadat is, mert úri kedve úgy diktálja, te meg éljél meg, ahogy tudsz, vagy dögölj meg.

Nincs ebben semmi furcsa, hogy az értelmesebb ember, amíg lehet, a könnyebb életet választja, és megpróbál legalább lélekben gyerek maradni. Sokkalta vállalhatóbb, szebb, és jobb ez az életforma, mint a kocsmák söntése melletti alkoholizálás a sörbarátokkal, miközben a fociról, a szar melóról, meg a mocskos Orbánról beszélgetnek, vagy éppen a tespedés a kereskedelmi televíziók nihil világában.

Tudok róla, hogy a felnőtt társadalom döntő többsége így él. Ettől még nem lesz ez az életforma se szebb, se jobb..."egyél tehénszart, ötmillió légy nem tévedhet".

MEDVE1978 2020.06.05. 21:28:18

Én már középkorú vagyok, de már az én huszas éveimben is hasonló volt a helyzet. Van egy Tankcsapda dalszöveg:
"Ha nem hiszed el, hogy az életed ajándék Nézd meg inkább hogy élnek anyádék".

Emlékszem, hogy 18 éves voltam, azzal a szerencsével, hogy főiskolára tudtam menni, a szüleim meg még eltartottak. És akkor megértettem, még három és fél év és baszhatom végleg. Munka legalább reggel 8-tól fél ötig (rendkívül optimista voltam, persze a realitás nem ez lett), meló, hogy fizesd az albérletet vagy a hitelt vagy bármi mást vagy éppen spórolj valamire. El nem tudtam képzelni, hogy így éljek. Úgyhogy még nagyot buliztam a fősulin, utána meg egyetemre mentem és csak 25 fele érkeztem el a reggeltől estig meló állapotba.

A dolgok nem változtak, legalábbis könnyebb nem lett. 2010-ig legalább az albérletek díja "értelmes" volt, de aztán fellőtt az égbe, tehát egy mai fiatalnak még nehezebb boldogulnia.
Persze az élet rendje a "fejlődés" vagy valami tudatos életvezetés lenne, ezért én is megnősültem, családot alapítottam. Ezzel jött el végleg az őrlődés, a mókuskerék. Egyszerre vár el tőled egyre többet a munkahelyed és a családod, a gyerekekre gyakorlatilag korlátlanul lehetne költeni pénzben és időben. Viszont azt gondolom, hogy rohadt boldogtalan lennék, ha mondjuk még mindig egy legénylakásban élnék, néha - ha szerencsém van sokszor - egy jó csaj mellett ébredve, aki viszont estére már kirepül. Aztán karácsonykor az öregedő szüleimmel, rokonaimmal lehetnék, akiket frusztrál, hogy nincsenek gyerekek, kevés az öröm és végignézhetném, ahogy szomorúan öregszenek és halnak végül meg.

tikk 2020.06.05. 22:23:03

"A legnagyobb probléma ezzel a jelenséggel az, hogy érett párkapcsolatot az ilyen emberekkel nem lehet folytatni. "
Már miért lenne ez probléma?
Ez csak akkor probléma ha azt csinálnak belőle.
Gondolom megnézi mindenki kivel áll le.
"Először önmagukat kellene alaposan megváltoztatni."
Na amennyiszer ezt a bullshitet én már leírva láttam.
Mondja kedves ez mit takar?
Mindenki a könnyebb ellenállás felé megy az életében akár tudatosan akár nem, mondom mindenki.

.

AZ A BAJ...HOGY BE SE JÖNNEK 2020.06.05. 23:42:42

Régen meg az volt hogy hamar összeházasodtak, aztán anyuéknál laktak, amíg állam bácsi nem biztosított nekik lakást egy lakótelepen.

steery 2020.06.06. 00:39:19

Tévedés. A társadalom felnőtt része nem cipeli a hátán a gyerekeseket. Simán ledobáljuk őket magunkról, amikor megpróbálnak ránk akaszkodni. Aztán ott hagyjuk őket az út szélén sírni-ríni-panaszkodni. Van aki előbb, van aki később rugdossa le magáról az óriáscsecsemőket, de olyat még nem láttam, hogy valaki egész életében bajlódott volna egy ilyennel, hacsak nem szado-mazo vagy rabszolgatartó kapcsolatról van szó, azaz nem hajt komoly hasznot az "óriáscsecsemő tartás".

Ekrü 2020.06.06. 00:58:58

@P1sty:
"Azért szerintem ebben a gazdasági helyzet is bőven belejátszik."-Ez nem más csak egy ócska önigazolás.Soha nem él még ilyen magas életszínvonalon a társadalom,azt mégis most születik a legkevesebb gyermek.Pont úgy,mint ahogy anno minél nagyobb volt egy gazdaság annál kevesebb gyermek született.(Kivétel ez alól az a pár nagybirtokos,ahol már akkora volt a gazdagság,hogy nem számított a gyermekek száma.)De elég csak megnézni ,hogy mekkora a fejlett nyugati országokban a születésszám,pedig ott ugye még a kerítés is kolbászból van. :))) Szóval nem kéne holmi gazdasági helyzetre fogni,egyszerűen be kéne vallani,hogy ez nem más mint egyszerű önzés,hisz senki sem szeretné feladni a bulikat és a kényelmét...

Bunkóné Barom Ildikó 2020.06.06. 01:03:06

Szembe kell nézni a ténnyel, hogy az emberek egy része sose felelt meg az ún. társadalmi elvárásoknak, sőt akár nem is akart megfelelni, mert egyszerűen így érezte jól magát. A devianciának ezernyi formája van és volt, amelyeken a kispolgár szörnyülködhet. Korunkban mamahotel lakó, régen kmk-s, csöves, stb.

Environmenta 2020.06.06. 06:39:45

Attól, hogy valaki nem akarja megismételni a szülei életét - és hibáit -, az illető még nem "gyerekes", sőt. A felnőttség jele, ha valaki képes kritikával fordulni a szülei felé.

De arról se feledkezz el, hogy amiről te írsz, az a világ és az a fajta "munka" más a kimúlés felé tart a fejlett társadalmakban. Jön az automatizálás, nem kell (és pláne nem úgy kell) rengeteg szorgos kis hanagyember. Emiatt nem is kell a "nyugodt és biztos jövőhöz" feltétlenül gyereket csinálni: már elég régóta nem egy adott társadalom létszma, hanem a technológiai és intellektuális fejlettsége határozzák meg, hogy magas lehet-e ott az életszínvonal.

Aki akar, éljen családban, legyenek gyerekei - de ez magánügy, erre a társadalomnak (államnak) egyetlen fillér dotációt sem szabad adnia!

odamondó 2020.06.06. 08:21:52

De kinek mi köze hozzá ki hogyan cseszi el az életét?

"A legnagyobb probléma ezzel a jelenséggel az, hogy érett párkapcsolatot az ilyen emberekkel nem lehet folytatni."

Főleg ez. Mintha a világnak olyannak kéne lennie, hogy drága posztolónak mindenki tökéletes legyen. Közben meg mindenkiszingli a blog címe.

midnightcoder2 2020.06.06. 09:35:23

@Environmenta: Csak tudod ehhez a technológiához olyan emberek kellenek, akik működtetik, fejlesztik azt. Azaz az emberiség létszáma ugyan több is a kelleténél, de ennek úgy 70%-a csak az oxigént pazarolja, de semmivel nem járul hozzá a rendszer fenntartásához, sőt. A közel-keleti iszlamista terrorista nem pótolja a nyugdíjba vonult német mérnököt.

midnightcoder2 2020.06.06. 09:36:45

@Bunkóné Barom Ildikó: Valóban nem. Lásd Pl. pedofil sorozatgyilkos. Pedig ő is csak jól akarta érezni magát egy kicsit...

Andy73 2020.06.06. 10:18:01

@P1sty: Részben igazad van, de csak részben. Az érvelés ott hibázik, hogy ha ketten állnak össze, és közösen tartanak fenn egy lakást, akkor megoszlanak a költségek, ahogy a családalapításnál is. Utóbbi esetben ma már a nő fizetése sem esik ki teljesen, hiszen ott a gyed és még sok más családtámogatási forma. Az teljesen érthető, hogy addig nem függetlenedik valaki a szüleitől, amíg nincs komoly párkapcsolata és nem vágyik saját családra. Utána viszont bele lehet vágni, két átlagfizetésből is. A legtöbben meg is teszik előbb-utóbb, Minden kezdet nehéz, de ez nem csak pénzkérdés, hanem a kényelemszereteté is, ahogy a poszterina is írja.
Persze nyilván sokkal könnyebb úgy, ha a szülők segítik az elindulást, és vesznek egy lakást a gyereknek, vagy legalább beszállnak a költségekbe. Ez ma nem ritka, főleg azért, mert már generációk óta kevés a gyerek, akit el kell indítani. Az sem ritka, hogy valaki úgy indul neki az életnek, hogy örökli a nagyszülők lakását vagy házát, vagyis még akkor is saját lakással indulhat, ha nem vesznek neki a szülei.

nincs1agy 2020.06.06. 10:18:57

@MEDVE1978: Mindennek ára van. Te a kényelmedet és nyugalmadat áldozod fel azért, hogy az elvárt modell szerint élj. Önmagadat főnixmadárként feláldozva konvertálódsz át a következő generációba.Normálisnak lenni jó! Amikor az ember felmutathatja az eredményeit-pl. családi ünnepeken, ahogy írod-: a csemetéket , akiket munkája verejtékével nevel. Lesz folytatásod a jövőben. De vajon a szürke hétköznapok szintjén te vagy a boldogabb, vagy a carpe diem elve szerint élő ember?

nincs1agy 2020.06.06. 10:37:36

@midnightcoder2: Vagy pl. Villon. Ki emlékszik már egyszerű jómunkásember öt kölköt nevelő kortársaira? Rá viszont mindig is fognak...

nincs1agy 2020.06.06. 10:42:19

@Environmenta: "Aki akar, éljen családban, legyenek gyerekei - de ez magánügy, erre a társadalomnak (államnak) egyetlen fillér dotációt sem szabad adnia! "

Ácsi, magam is egyedül élek, de nekem miért ne lenne érdekem, hogy a jövőben is éljenek emberek? Miért ne támogathatná ezt az állam?

Andy73 2020.06.06. 11:53:00

@Bunkóné Barom Ildikó: "az ún. társadalmi elvárások" - azok már egyáltalán nem olyan merevek, mint régen, gyakorlatilag mindenki úgy él, ahogy akar - és persze ahogy tud.
Sőt, ha azt nézzük, hogy "az ún. társadalmi elvárások" többnyire a többséghez igazodnak, akkor a hagyományos család egy ideje már inkább a kisebbséget jelenti - az a családmodell, ahol egy házaspár a saját, közös gyerekeit neveli. Ma nem csak a szingliség vagy a mama hotel a gyakori, hanem már régóta a válások, az élettársi kapcsolatok, és így az ún. csonka- vagy mozaikcsaládok is.

MEDVE1978 2020.06.08. 15:50:54

@nincs1agy: Fene se tudja :) Láttam a boldogságot, írta József Attila.
Valaha olvastam egy eléggé inhumánus kísérletről. Valamilyen állatba egy olyan neurostimulátort ültettek, ami a boldogságközpontot stimulálta rögtön és gyakorlatilag az állat testét azonnal ezután öröm töltötte el. A tudósok ezt hozzákötötték a ketrecben egy gombhoz, aztán megtanították arra, hogy ha gombot nyom, akkor az örömközpont stimulálódik. Az állat folyamatosan a gombot nyomogatta és a végén szomjanhalt.
Bár elég szkeptikus vagyok, úgy gondolom, hogy az ember feladata az, hogy ne mindig csak a gombot nyomogassa, hanem mással is foglalkozzon, keressen valami jelentőségteljesebbet. Egy idő után egyébként is unalmas csak azt a gombot nyomogatni, mert a boldogság "üressé" válik.

Lorrh 2020.06.08. 21:06:20

@MEDVE1978: patkányok voltak abban akisérletben és orgazmust idézett elő a gomb lenyomása. A végén megdöglöttek az állatok.
Mi is megdöglenénk, ha ilyen egyszerű lenne az öröm. Mi is egyfolytában csak azt nyomogatnánk.
Nem veszed észre hogy pont efelé megy a világ?