Talán az év legnehezebb időszaka a december vége mindazoknak, akik egyedül vannak. Bár persze egyáltalán nem mindegy, hogy milyen módon vannak egyedül.
Egymagukban élnek, de van családjuk és ilyenkor a nagyobb közösség magába szippantja őket, vagy számításba jöhető családjuk sincs? Például mert a szüleik már meghaltak vagy annyira rossz a kapcsolatuk velük, hogy ilyenkor sem akarnak találkozni? Esetleg egykék, vagy ha van is testvérük, az túl messze él, állandóan dolgozik, nem tartja fontosnak az ünnepet, inkább a partnere családjával ünnepel?
Ha a szinglinek van gyereke, az megint teljesen más helyzetet teremt, főleg, ha a gyerek még kiskorú és vele él. Vagy nem él vele, de az ünnepek alatt biztos, hogy valamennyi időt együtt tud vele tölteni. Persze olyan is van, aki túl messze él a gyerekétől vagy a másik szülő mindent megtett annak érdekében, hogy távol tartsa tőle azt, akit legjobban szeret...
Szóval sokféle helyzet létezik.
Ilyenkor pedig folyamatosan bombáznak minket a tökéletes karácsony, tökéletes család, terített asztal, havas táj, jókedv és kacagás jellegű illúziókkal. Ember legyen a talpán, aki erre teljesen immúnis. Aki úgy képes átélni ezt az időszakot (és a bombázás már novemberben elkezdődik), hogy nem érzi: neki is kijárna ez a képeskönyvbe illő boldogság, de valahogy nem akar összejönni.
És azon az ominózus három napon (mert még ezzel is tetézzük a dolgot, hogy idehaza három napig tart a karácsony), egyszerűen csak nagyon szarul érzi magát.
Pedig van ennél rosszabb. Aki megtapasztalta, az tudja, hogy hiába a látszólag ép család, ha a karácsonyt azzal kell töltened, akit már ki nem állhatsz. Ha a gyerekek vagy a szüleid miatt úgy kell tenned, mintha elviselhető lenne a pokol, amiben élsz. Nincs kiábrándítóbb, mint karácsony este összeveszni és gyűlölködni, mert ilyenkor nincs hová menekülni. Nem véletlen, hogy a legnagyobb családi konfliktusok ebben az időszakban csúcsosodnak ki.
Ha csak egy békés, magányos, filmnézős, teázós karácsonyi hangulat jut neked, ha csak azt a két és fél napot kell kibírnod, amíg a szerencsésebbek (vajon tényleg szerencsésebbek?) végigjárják a családjukat és degeszre zabálják magukat, akkor hidd el, nincs is olyan rossz dolgod.
Egyébként nem csoda, hogy mindig az ünnepek után ugrik meg a társkeresők száma. Ez a két hét hangsúlyozottan érezteti az egyedülállókkal, hogy magányosak, még akkor is, ha amúgy a hétköznapokban nem érzik magukat rosszul.
Persze megoldás lehet ilyenkor a barátokra koncentrálni, de nekem az a tapasztalatom, hogy december 24-25. mindenki számára a családról szól, azokat kivéve, akiknek egyáltalán nincs családjuk. Mondjuk a baráti családok részéről nagyon kedves lehet meghívni egy szinglit, de ehhez olyan bensőséges kapcsolat kell, ami már kevesekre jellemző, ráadásul a családosok nem igazán szeretnek egyedülállókkal barátkozni.
Mindenesetre az biztos, hogy egyedül még mindig jobb, mint rossz társaságot választani csak azért, mert félünk a magánytól.